Századok – 1957
Tanulmányok - Wittman Tibor: A harmincéves háború keletkezésének és jellegének kérdéséhez 603
A HARMINCÉVES HÁBORÚ KELETKEZÉSÉNEK ÉS JELLEGÉNEK KÉRDÉSÉHEZ 611 továbbélése, ez, mely a rendek felkelését az elnyomó idegen uralommal szemben azonosíto tta a németa lföld i forradalommal. így közeledett Közép-Európa is Hollandia felé : a német protestáns fejedelmek, a pfalzi választó vagy Bethlen Gábor akár a rendi szervezetet, akár az orániai álcázott monarchizmust érezték magukhoz közel, de semmiképpen nem egy forradalmi-köztársasági burzsoá kormányzat támogatását igyekeztek kieszközölni. E ponton érkeztünk el a hollandiai diplomácia legnagyobb fogyatékosságához. Orániai Vilmos a forradalom alatt hozzákötötte a németalföldi ellenállást a protestáns német fejedelmekkel való szoros együttműködéshez. Az új állam külpolitikája átvette e rég i vágányokat, és Oldenbarnevelt első ténykedései közé tartozott 1610-ben, hogy felvegye a kapcsolatot a nemrég megalakult protestáns Unió vezető diplomatájával, Anhalttal, akinek támogatást ígért a Ligával szemben. 1613-ban létrejött a Hollandia és az Unió közötti formális szövetség is. Hollandia a Jülich—Cleve ügyben Brandenburg oldalára állt. Az ellenség nem véletlenül törekedett Hollandia és Pfalz egymástól való elvágására. A hollandi diplomácia volt a hátterében azoknak a terveknek, melyek a pfalzi udvarban készültek egy univerzális európai protestáns hatalom megteremtésére. Anhalt, a birodalom protestánssá tételének híve a középeurópai, főleg osztrák és cseh rendeket kitartóan buzdította a Habsburgokkal való szakításra. A hollandiai politika így is éreztette hatását az osztrák Habsburg-birodalomra, a német duodecdespotizmus élesztése útján. De beleveszett ennek a hínárjába, amit mutat az is, hogy Oldenbarnevelt levelezésében messze legnagyobb szerepet játszottak a németországi ügyek. Ezért sem válhatott a harmincéves háború legfőbb ellentéte, a holland—Habsburg ellentét a haladás és reakció harcának egyértelmű kifejezőjévé. Tisztán kell látni, hogy a hollandi kereskedő burzsoázia nagy hasznot húzott a nyugati és közé p-európai gaz dasági fejl ődés jelzett kettészakadásából. Ennek legvilágosa bb jele volt Amszter dam központi gazdasági funkciójának kifejlődése a gabonakereskedelem terén, az, hogy Hollandia „Euró pa elismert fuvarosa" lett, olyan óriási közvetítő szereppel, melyet a hozzáértő angolok, a közgazdász Thomas Mun vagy Walter Raleigh a legnagyobb elismeréssel illettek.33 Nyugat iparcikkeit keletre, a keleti mezőgazdasági árukat nyugat felé szállították a holland kereskedők, akik csakhamar az oroszországi piacért vetélkedtek angol versenytársaikkal. Az a tevékenységük, melyet a történetírás annyiszor elítélt, az ellenség gazdasági kiszolgálása (állandóan voltak a spanyolok szolgálatában hollandi hajók), nem morális kérdés, nem a holland nagypolgárok kivételes elvetemiiltségére utal, hanem a kereskedelmi tőke természetét fejezi ki, és azt eredményezte, hogy megbízhatatlan szövetséges tény ez őt jelentettek Eu rópa Habsburg-ellenes erői Számá ra. Csak ott álltak tartós an, a Habsburgok elleni harc soraiban, ahol egyben gazdasági előnyök ösztönözték ők et. így lett pl. a De Geer család a svéd politika finanszírozójává a svéd réz, acél lehetőségeitől hajtva.3 4 Nemcsak a vezető holland oligarchia magatartása, az ottani belső pártharcok és osztályellentétek, a keleti piacokért folyó versengés az angolokkal, a német tucatfejedelmi befolyás nyomta rá bélyegét a Habsburg-ellenes nyu-33Kulischer: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters und der Neu?-ir. II. B. 1929. 205-211. 1., E. Baascli: Holländische Wirtschaftsgeschichte. Jena. 1927. 34 V. Barbour: Capitalism in Amsterdam in the seventeenth century. Baltimo e. 1950. 36., 111. 1. Ch. Fr. Wiberg: Louis de Geer et la colonisation wallone en Suéde. Liége. 1876. 6*