Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
A MAG TAR RENDI ÁLLAM HÜNYADI KORÁBAN 57 bármely más birtokán működhetett, haszna pedig teljes mértékben Bánfit illette.3 9 Mindaz, amivel az egyes főurak vagyonukat, sőt hatalmukat gyarapították, az uralkodó jogainak sérelmére történt. Addig, amíg nem volt király, kevésbé tűnt szembe, mivé lett a központi hatalom. Amidőn V. László trónralépett, egyszerre nyilvánvalóvá lett, hogy semmi pénzügyi támasszal sem rendelkezik. Joggal panaszolhatta: „Atyai házainkat mindenütt üresen találtuk."4 0 A mód, ahogyan a szorgos kezek siettek új házakba beépíteni mindazt, amit a központi hatalomtól elvettek, nem volt minden esetben egyforma. Hunyadi eljárása jól ismert. Tudjuk, miként szerzett családjának örökös grófi címet és nyugati jellegű territóriumot, ugyanakkor Brankovics Györgyöt sújtó birtokfoglalásokkal is hatalmas uradalmakat biztosított főleg a keleti és déli országrészekben, hogy az egészet betetőzze az állami jövedelmek, valamint a felhasználásukkal kiállítható haderő felett számára szabad rendelkezést nyújtó administrator proventuum regalium és főkapitányi tiszt magára ruháztatásával. Kevésbé ismert a mód, amelyet Ciliéi követett, pedig Ő tudta leginkább elérni, hogy hatalmának legitim jelleget adjon. Amíg szomszédságában a magyar főurak erőszakosan birtokokat foglaltak, jobbágyaikat pedig oly szokatlan és rendkívüli adók fizetésére kényszerítették, hogy azok már teljes romlást hoztak reájuk, tehát amíg eljárásukat a törvényekkel ellenkező önkény jellemezte, addig ő Szlavóniában úgy uralkodott, oly formák közt bocsátotta ki rendeleteit, mintha az államhatalom jogos tulajdonosa lenne. Nem foglalt el birtokot, hanem azt a háramlás jogán tekintette a sajátjának. 1454-ben ezt így fejezte ki: Azok a Varasd megyei birtokrészek, amelyeket felesége kamarásának adott szolgálatai jutalmául, tulajdonosuk utódok nélküli halálával az ország régi szokása szerint a szentkoronára, következésképpen báni kezére háramlottak.4 1 Máskor megint azzal indokolta egész uradalom elfoglaltafeását, hogy a birtok lakóit kellett földesurukkal szemben megvédelmeznie.4 2 Ez az uradalom, Rojcsa város a hozzátartozó prediumokkal 1393 óta királyi adományból volt a Szerdahelyi Ders család kezében4 3 s így hat évtized múltán a polgárok régi szabadságainak biztosítása címén csak az támaszthatott reá igényt, aki a földesurak jogkörét megcsorbítva, föléje emelkedve a maga számára új uralmat szándékozott kiépíteni. Olyan nagy város felett, mint Zágráb szintén a szokásos formák között érvényesítette hatalmát. Akkor már szerte az országban az uralkodók megbízásából kapitányok állottak a szabad királyi városok élén, természetes tehát, hogy ő is egy Seboldus (Syboldus) nevű familiarisa személyében kapitányt nevezett ki Zágrábba s parancsait nem egyedül a bíróhoz és esküdtekhez, hanem ehhezis intézte.4 4 3» 1441. jún. 28. cudifaeere fructusque et utilitates exinde provenientes pro se recipere valeat. (Dl. 44.313.) 40 1 45 3. aug. 15. Kovachich M. G.: Supplementum ad Vestigia comitiorum apud Hungaros. Buda, 1800. II. k. 119. 1. (Dl. 55.546.) 41 iuxta antiquam et approbatam eonsuetudinem regni ad sacram coronam consequenterque rnanus nostras banales. (Dl. 34.074.) 42 Dl. 14.681. 43 Zsigmondkori Oklevéltár I. k. 2949, 3799, 3983, 4085, 4939, 5187. sz. V. ö. Osánki D.: Körösmegye a XV. században. (Értekezések a történelmi tudományok köréből. XV. k. 12. sz.) Budapest, 1893. 18. 1. 44 Monumenta historica lib. reg. civitatis Zagrabiae metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae. Collegit et edidit I. B. TkaUió. I-XIV. k. Zágráb, 1889—1932:
