Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
56 MÁLYTJSZ ELEMÉR Krassó megyéket is magában foglalta,3 5 kétségtelen, hogy Újlaki a jövedelmek együttes kezelésével azt a rendelkezési jogot tartotta fenn magának, amelyet valamikor a király gyakorolt. A vajdák és a bánok, valamint Giskra országrészek királyi jövedelmeit ragadva magukhoz, korábban példátlanul álló hatalom birtokosai lettek. A kor politikai eseményei hűen tükrözik, mit lehetett erre a hatalomra támaszkodva elérni. Giskra szereplése, az ország érdekeinek szemszögéből nézve, a negatívumot mutatja. Jól ismert, hogy hadereje dacolni tudott a megfékezésére jövő seregekkel és Ulászlót, majd Hunyadit s az országnagyokat egyezkedésre, drágán megvásárolt fegyverszünetek és békék kötésére kényszerítette. Oly megállapodásokra, amelyek biztosították számára, hogy főkapitánysági területén a gyermek V. László nevében teljhatalommal uralkodjék. Óriási előnye, hogy semmi kötelezettséget sem érzett, mintha a török elleni élethalál küzdelemben a legcsekélyebb mértékben is részt kellene vennie. Bevételeiből semmi sem jutott a déli végekre, itt Hunyadinak kellett megkettőzött leleményességgel pótolni az északról elmaradt hozzájárulást. Éppen Hunyadi szereplése a fejlemények pozitív oldalát tárja elénk. Meggyőzően tanúsítja, hogy kötelességtudattól áthatva miként lehet egy országrész gazdasági erején nyugvó hatalmat az egész ország javára felhasználni. Mellettük, a főszereplők mellett azon a területen, amelyet Szlavónia, Erdély, a macsói és Szörényi bánság tartozékai, Giskra főkapitánysága határoltak, a nagyobb főúri családok igyekeztek a felségjogok több-kevesebb elemét megszerezni. Az ő esetükben a hatalom kiépítése szembetűnően a családi uradalmakhoz kapcsolódott. Mintegy a földesúri jogkör nőtt át az állam szférájába. Általában mintegy magától értetődő, hogy a nagyobb családok beszedve saját jobbágyaiktól a kamarahasznát, azt maguknak tartották meg esetleg királyi, kormányzói felhatalmazásra, esetleg önkényesen.3 6 A következő lépés gyanánt a legkiemelkedőbb család egy-egy megye egész lucrum camerae-ját magához ragadta. így tettek a Rozgonyiak Sopron megyében. Bizonyára azért itt, mert családi birtokaik Giskra uralma alatt álló országrészben feküdtek, Sopron megyében ellenben, bár ideiglenesen, Sárvárt és Kapuvárt a magukénak mondhatták. Nem is egy, hanem három éven át — 1449-től 1451-ig — ők szedték be a nyugati határmegyében a kamarahasznát.37 Királyi engedélyből jutottak egyes főurak, tehát nemcsak azok, akiknek fennhatósága alá kamarák kerültek, pénzverési jogosítvány birtokába. 1441-ben Ulászló Lévai Cseh Lászlót felhatalmazta, hogy birtokai központjában, Léva várában ezüst pénzt verethessen3 8 s hasonló engedélyt adott Alsólendvai Bánfi Pálnak. Ennek műhelye Alsólendván, Bolondócon vagy 35 Hóman B.: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Budapest, 1921. Térkép. 38 A Várdaiaknak a király engedte át 1453-ban. (A nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára. Sajtó alá rendezi Géresi K. I—V. k. Budapest, 1882—1897 [a továbbiakban : Károlyi okit.] II. k. 297. 1., Zichy okmt. XII. k. 230. 1.) 1448-ban Ung megye megállapítása szerint a Nagymihályiak, Pálócziak, Dobók, Homonnaiak falvai nem fizették be a kamarahasznát, azaz a földesurak azt maguknak tartották meg. (Dl. 31.571.) 37 Házi J.: Sopron szabad királyi város története. I. rész 1—7. k., II. rész 1—6. k. Sopron, 1921—1943 (a továbbiakban: Házi) 1/3. k. 308, 311, 315. 1. — Várdai Aladár 1457-ben V. Lászlótól megkapta Szabolcs megye következő évi lucrum camerae-ját. (Zichv okmt. IX. k. 587. 1.) 38 1 441. dec. 28. Dl. 13.656.
