Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
576 MÁLYPBZ ELEMÉI!. emberek és diplomaták. A király mellett mindig voltak diplomáciai megbízatások elvégzésére alkalmas hívei, akik egyszersmind a kormányzati teendők ellátásában is segítették, ezek — a kancellárok — a tanácsnak is tagjai, befolyásuk mindenkor jelentős, azonban vagy csak átmeneti állomás volt számukra a kancellárság vagy — ami még rosszabb — tisztségüket maguk is feudális hatalmuk tartozékának tekintették. Annak nyomaira, hogy a kancelláriából kiindulólag a tanácsban egy kisebb, kormányzati munkát végző csoport különüljön el, Zsigmond uralmának utolsó két évtizedében bukkanunk. Zsigmondnak mint magyar királynak két kancellárja volt. Az egyik, a főkancellár azt a nagy pecsétet őrizte, amelyet a kiváltságlevelekre szoktak reá függeszteni, a másik, a titkos kancellár a titkos pecséttel az uralkodó közvetlen, pillanatnyi elhatározásait, rendelkezéseit erősítette meg. Mindkét kancellár a király legbizalmasabb munkatársa és tanácsadója. Főfeladatuk ugyanis a kormányzásban való részvétel, nem pedig annak figyelemmel kísérése, hogy a kiadott utasítások milyen módon nyernek írásos formát. Az oklevelek megfogalmazása, ellenőrzése a jegyzők és az alkancellárok feladata, amit azonban nem szabad úgy értenünk, mintha az utóbbiak nem vettek volna maguk is részt a királyi tanácsban és a kormányzás irányításában. Volt a nagyobb és a titkos kancellária mellett még egy harmadik is, amely szintén a király nevében adta ki okleveleit, azonban az uralkodótól teljesen függetlenül. Ez a főkancellárral az élén mindazon igazságszolgáltatási ügyekben intézkedett, amelyek az ún. királyi különös jelenlét bírósága előtt kerültek tárgyalásra ós eldöntésre. Ennek a bíróságnak a főkancellár maga is csak névleg volt vezetője. Helyettese gyanánt familiarisa, egy jogász szakember tevékenykedett a király nevében.49 4 A titkos kancellár munkakörébe szintén tartoztak peres ügyek. Azok, amelyeket a király személyesen kívánt eldönteni s tárgyalásukon a XIV. század végén még valóban részt is vett, amint azonban számuk megnövekedett, elintézésüket kénytelen volt elhárítani magától. Miután a király titkos kancellárjára ruházta a személyes jelenléte elé terjesztett pereket, már csak egyetlen lépés volt hátra, hogy formailag is megalakuljon — a nádor, az országbíró és a különös jelenlét mellett — a negyedik kúriai bíróság. Erre Zsigmond uralkodásának legvégén került sor. A közvetlen indítékot az 1435-i igazságszolgáltatási reform adta meg azzal, hogy az újabb hatalmaskodások elkövetőit — a nádor és az országbíró mellett — a király személyes jelenléte elé idéztette meg.49 5 A titkos alkancellárnak ettől fogva Magyarországon kellett tartózkodnia s a királyt nem kísérhette külföldi útjain, lévén az általános jogszokás, hogy a peres felek az ország határain túlra nem idézhetők meg. A nagyobb és a titkos kancellária vezetését Zsigmond 1423-ban Albeni János zágrábi püspök kezében egyesítette, aki 1421-től már főkancellárja, 1423-tól német birodalmi, sőt cseh királyi kancellárja is volt49 6 s mindezeken felül a királyné korlátnoka 49 7 A tisztségnek egy személyre ruházása több 494 Kumorovitz B. L.: A specialis praesentia regia pecsóthasználata Zsigmond korában. Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. Bpest, 1937. 426. sköv. 1. 495 1 435. évi II. decretum 4. art. Az intézkedés fontosságát helyesen emeli ki Hajnik (Bírósági szervezet 38. 1.), hozzá fűzött következtetései azonban tévesek. 496 Szilágyi L.: A német birodalom ós Magyarország personális uniója 1410 —1439. A Gróf Klebelsberg Kuno magyar ^örténetkutató intézet évkönyve. IV. (1934) 168. sköv. 1. 497 1423. máj. 6-án így nevezi magát: Iohannes dei et apostolice sedis gratia episcopus ecclesie Zagrabiensis sacri Romani imperii neonon regie et reginalis maiestatum sumpmuset secretarius cancellarius. (Dl. 34.059.)
