Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
572 MÁLYPBZ ELEMÉI!. adójából, sőt gazdasági tevékenységéből éppen akkor alig van valami haszna az országnak, amidőn az ő hőse a határokon kívül próbálja feltartóztatni a hódító áradatot. Hunyadi természetszerűleg tudta, mily veszteséget jelent a városoknak Giskra alá tartozása. Meg-megujuló kísérletei, hogy vagy fegyveres erővel, vagy tárgyalásokkal megtörje vagy legalább gyengítse Giskra uralmát, erről tanúskodnak. Vajon merész volna a feltevés, hogy a köznemesség képviselői nem vették volna észre a városok elmaradásából származó hátrányokat s a következmények mérlegelése nem befolyásolta volna — a jövőre kihatólag —kedvezőtlenül magatartásukat a polgársággal szemben? Éppen mert az 1440-es években a városoknak az a csoportja, amelynek lakossága a legközelebb állott a polgárság fogalmához, nem járult erejéhez mérten az ország nagy erőfeszítéseihez, a kibontakozó negyedik rend nem számíthatott a Habsburg-ellenes köznemesség rokonszenvére. A polgárság kívül maradt az „országon". Nem véglegesen, ez kétségtelen, azonban súlyos következményekkel fenyegetően, mivel a rendi fejlődés éppen kezdeti, a jövőt elhatározóan befolyásoló szakaszát élte. Egyelőre a köznemesség érzelmileg nem fordult el a városoktól. Ellenkezőleg, bár hiányoztak a reális keretek az ő, a polgárság és a központi hatalom együttműködéséhez, hiszen ezeket még meg kellett teremteni, a maga részéről megnyerő szavakkal igyekezett elsimítani az ellentéteket. Tehát nemcsak tartózkodott a korholó megjegyzésektől, hanem lelkesítő buzdításokkal és dicséretekkel fordult a városok felé, ha úgy látta, hogy azok állásfoglalása az állam, valamennyiük közös érdekét szolgálja. Bár már Mátyás trónralépte utáüi időből származnak a megnyilatkozások, amelyekre hivatkozhatunk, a megelőző évek hangulatát is jellemzik azok. Növeli értéküket, hogy egy polgár adott róluk hírt, akinek éppen az volt a feladata, hogy hű értesítéseket küldjön a királyi udvarban történtekről. Budai György diák 1458. március 21-i leveléből tehát a valóságot szépítgetés nélkül ismerhették meg a pozsonyiak: „Itt Budán öreg és fiatal dicsér benneteket hűségtek miatt, amelyet Magyarország és a szentkorona iránt régtől fogva tanúsítottatok még saját károtok és veszedelmetek árán is."48 4 Hasonlóképpen ugyanannak 1459. szeptember 16-i tanácsából, hogy jó volna két tekintélyes emberüket felküldeniök, már csak azért is, „mert a felső részek városaiból ketten vagy hárman állandóan itt vannak s ezeket az urak szívesen látják, sőt jóindulatú kedvezésben részesítik".48 5 A hangulat, amely a két levélben tükröződik, arról tanúskodik, hogy a. polgárság és a nemesség közt, bármily eredendő ellentét választja el őket, ekkor még lehetséges megértés és együttműködés, ha mindkét fél átadja magát — elkopott szóval élve — hazafias érzelmeinek. A nagy erőfeszítések, amelyeket a török távoltartására és az ország védelme érdekében a társadalomnak Hunyadi vezetése alatt tömörült része tett, nem maradhatott hatástalan még azok előtt sem, akik nem látták közvetlenül fenyegetőnek a veszedelmet. Hunyadi szimbólummá lett és a lelkesedés személye, valamint az általa képviselt ügy iránt alkalmas volt érzelmi egységet teremteni hívei és a városok közt. Mily mértékben, azt kiolvashatjuk Buda városának ugyancsak Pozsonyhoz 1448. december 30-án intézett sorai-484 Hic Bude laudant vos senes et iuvenes propter fidelitatem, quam regno Hungarie et saere corone regie ab antiquo exhibuistis etiam cum dampnis et periculis vestris. (Dl. 44.860.) 485 Quia de civitate partium superiorum quasi semper duo et tres hic existunt et libenter vident eos domini et cum favore tractant. (Dl. 44.925.)
