Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
.1 MAU YAR RENDI ÁLLAM HUNYADI KORÁBAN 573 ból. A rossz latinsággal írott s viszonylag hosszú levél egyetlen örömhírt közöl: Hunyadi él, már Szegeden van,48 6 de ezt oly elragadtatott hangon, oly őszinte lelkesedéssel mondja, hogy bizonyosra vehetjük : nemcsak az író, hanem az is, akihez a levél szól, egy és ugyanazt a hitet vallja. Ez az érzelmi közösség arról tanúskodik, hogy a polgárság és a nemesség viszonya nem volt még reménytelenül elromolva, sőt alkalmas volt áthidalni azt az időbeli távolságot, amikorra erős és céltudatos központi hatalom irányítása alatt reális, érdekeik azonosulásán alapuló együttműködésük kialakulhat, VIH Áttekintésünk szerint az országgyűlések állandósulása annak a. fejlődésnek az eredménye, amely főleg a köznemességet, de részben a polgárságot is a nagybirtokosok mellé az ország sorsáért felelős tényezők közé felemelte. Kétségtelen, hogy a király és a két rend érdekeinek találkozása közrejátszott az eredmény kibontakozásában. Az előbbinek érdeke volt megakadályozni a nemességnek hűbérurak hatalma alá kerülését és megtartani a még kezében maradt városokat, mindkét rendnek pedig érdeke volt, hogy a király legyen számukra az államhatalom megtestesítője, aki az egész állam erejével tud nekik védelmet biztosítani a külső ellenséggel szemben, a belső béke fenntartásával, a nagyúri zabolátlanság megfékezésével pedig a mindennapi életet elviselhetővé tenni. Ily erős királyság lényegéhez hozzátartozik, hogy az uralkodó rendelkezzék az országnak az állam által igénybe vehető anyagi erőforrásaival, biztosítsa a bíróságok működését, őt illesse a külpolitika irányítása és erős haderő várja parancsait. Egyszóval : a király kezében legyen a központi irányítás. Ily hatalmat Magyarországon nem kellett a semmiből, új alapokon, megteremteni. Az állam területi és szervezeti s ennek megfelelően ideológiai egysége a XV. század elején töretlen volt. A feladat, amelynek megoldása békés viszonyok közt Hunyadi korára várt, egyszerűbb : az egység megőrzése a nagybirtok önállósulási tendenciáival szemben. Egyszerűbb, de mégsem könnyű, mert meg kellett változtatni a király és a nagybirtok együttműködésén alapuló, lényegében XIV. századi jellegű kormányzati rendszert és helyébe olyat állítani, amely megfelel a köznemesség és a polgárság előtérbe lépésével kialakuló új viszonyoknak. Megnehezítette a feladat elvégzését az a körülmény, hogy a fejlődés nem volt zavartalan. A külpolitikai helyzet megromlása, az élet-halál liarc, amelyet a magyar állam széttörésére készülő török világbirodalommal meg kellett vívni, azt kívánta, sőt követelte, hogy a védelem érdeke minden más felett érvényesüljön. Gyors intézkedések voltak szükségesek, olyanok, amelyek a pillanatnyilag rendelkezésre álló erőket azonnal sorompóba állíthatták. Egy ma előteremthető bandérium vagy behajtható adó értékesebbnek látszott, mint kétszeresük, ha arra csak holnap lehet számítani. Ezzel a reform gondolata szükségképpen háttérbe szorult, a társadalomnak eddig is irányító tényezői pedig megbecsüléshez jutottak. Elsorvadás helyett konzerválódtak, sőt új feladatok végzésére nyertek ösztönzést. Amint a városokban a patríciusok megtartották vezető szerepüket s azt nem adták át a kézműves céheknek, ugyanúgy, sokkal nagyobb méretekben, kihatásaiban pedig talán még végzetesebben a nagybirtokosok megőrizhették uralkodó helyzetüket, ők rendelkeztek ugyanis azzal a vagyonnal és szervezettel, amelyhez a királynak szük-486 Knauz, i. m. 86. 1.
