Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
.1 MAU YAR RENDI ÁLLAM HUNYADI KORÁBAN 569 valószínűleg úgy szerezte meg, hogy egyik familiárisát kapitány gyanánt helyezte élére, a másodikra pedig jogot azon a címen emelhetett, hogy akkor, amidőn a királyi jövedelmi forrásokon megosztoztak az országnagyok, neki a szegedi sókamara jutott. Ugyancsak Újlaki kezébe került az egykori királyi székhely, Visegrád, amelynek épületein még mindig megcsillant az udvartartás fénye, valamint a testvérváros, a Duna túlsó partján fekvő Maros is.471 Hunyadinak nem volt módjában gátat emelni az áradat elé. Sőt párthívei követelésére meg kellett csonkítania a gondjaira bízott királyi birtokállományt. 1447-i intézkedése, amellyel az Abauj megyei Telkibányát — Frigyes ellen teljesített hadiszolgálataik jutalmául — a Rozgonyiaknak adta,47 2 nem egyszerűen egy mezőváros, hanem az ún. felsőmagyarországi bányavárosok csoportja egyik jelentős tagjának a központi hatalom alóli kiesését vonta maga után. Abban a vonatkozásban, hogy Hunyadi kormányzósága alatt a polgárság számára nem tárult fel a felemelkedés útja, a legnagyobb akadályt az jelentette, hogy neki mint nagybirtokosnak az érdekei nem voltak azonosak a polgárság törekvéseivel. Látható ez a városok harmadik csoport jával szemben tanúsított magatartásából. Azokkal a városokkal kapcsolatosan, amelyeket múltjuk és jövőjük egyaránt arra képesített, hogy pótolják a polgárság soraiban Giskra fellépésével támadt hiányt. Közülök Nagybányát érctelepeinek gazdagsága és pénzverő kamarája Körmöcbánya mellé helyezte, Szatmárt és a szomszédos Németit kiváltságlevelének korai eredete emelte ki, Debrecennek pedig természetes forrásokból merítő ipara, valamint élénk kereskedelme ígért felvirágzást. Mindezeknek a fejlődését megakasztotta, hogy a szerb fejedelmi család birtokába kerültek és helyzetükön mit sem javított, hogy Hunyadi lett a tulajdonosuk. A földesúri hatalom, még ha a kormányzó gyakorolja is, nem előnyös a városokra. Hunyadi védte a szabad királyi városok függetlenségét, de csak azokét, amelyek királyi joghatóság alatt maradtak. A sajátjaival úgy bánt, mint bármely más főúr. Ő nem, csak fia volt arra képes, hogy családi vagyonát koronabirtokká változtassa. Mátyás tehát Besztercének visszaadta függetlenségét, részben azért is, hogy szabaduljon a danaida ajándéktól, amelyet Hunyadinak Cilleiék azért juttattak 1453-ban, hogy éket verjenek közéje és az erdélyi szászság közé,47 3 Debrecen számára pedig biztosította, egyidejűleg eltiltva officialisait a beavatkozástól, hogy pereit a tárnokmester vagy tanácskérés végett Buda város elé terjesztheti.47 4 Hunyadi magatartását szemlélve nem csodálkozhatunk, hogy az egyházi földesúri hatalom alatt élő városok közül egyetlenegy sem tudta magát felszabadítani. Várad, bármily látogatottak voltak városai, püspöki, káptalani, préposti részekre szabdaltan, megbénultan élt, Győrött pedig, bár ott a század elején még volt királyi város, ez ahelyett, hogy kezébe ragadná az egész település irányítását, elsorvadt és 1447-ben beleolvadt az egyházi városba.47 5 Tagadhatatlanul lehangoló, hogy Hunyadi kormányzósága alatt sem nyílott több alkatom a városok fejlesztését szem előtt tartó politika kibontakozására, mint a megelőző és követő néhány évben, a stagnálás azonban jól 471 1452. ápr. 10-ón Újlaki Maros, Visegrád opidum-okban és más birtokain tartózkodó polgárokat, népeket és jobbágyokat említ. (Dl. 14.540.) 472 Dl. 14.062. 473 Elekes, i. m. 417. 1. 474 Iványi: Debrecen és a budai jog 9. 1. 476 Székely Oy.: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. (A mezővárosi fejlődés.) Bpest, 1953. 168. 1.
