Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
570 MÁLYPBZ ELEMÉI!. érzékelteti a nagybirtok erejét és ugyanakkor a polgárság kialakulásának, megerősödésének útjában álló akadályokat. Hunyadi, ha nem is volt módjában elhatározó lépést tenni, oly pártfogást, amilyenben az uralkodók régtől fogva részesítették a jobbágyfalvak tömegéből a mezővárosi színvonal elérésére törekvő településeket, szintén biztosított. Támogatása természetesen csak közvetett lehetett. Nem a földesurak akarata ellenére, hanem kívánságára, kérésére adott vásártartási felhatalmazást,47 6 azaz csak akkor nyújtotta ki segítő kezét a jobbágyfalu felé, amidőn ez már saját erejéből, a helyi, pillanatnyi kedvező körülményeket megragadva, megvásárolta magának a földesúr jóindulatát és engedélyét a szabadabb élethez. Ugyancsak közvetve, mint, a jog és igazság őre lépett fel egy valamikor független város védelmében. Ez a magatartása azonkívül, hogy beragyogja a humánus érzelem, az előrelátó államférfire is jellemző. Mivel az anarchia korában a felek gyakran nem szemtől-szembe állanak egymással, Vasvár esete sem egyszerű. Ez a XV. század elején még királyi város, lakossága pedig azon városrész felszabadítása s magához csatolása érdekében küzd, amelyet a vasvári káptalan a sajátjának tekint s amelynek lakóit ugyanő jobbágyainak nevezi. 1448-ban már emléke sem él ennek a függetlenségnek, mivel az egykori királyi város Zsigmond adományából 25 esztendő óta a Gersei család birtoka.477 Az említett évben a város, valamint a káptalani rész lakói, továbbá Gerse és Szentmihályfalva jobbágyai rátörve a megye bírói székére, amidőn ott a két alispán, a szolgabírák és az összegyűlt nemesek éppen ítélkeztek, ezeket megverték, megsebesítették és szétkergették. Rendkívüli esemény volt a mezővárosi polgároknak és jobbágyoknak ez az összefogása, fegyveres felkelése, rendkívül szigorú ítéletet hozott a megye universitasa, azaz a közgyűlésen összejött egész nemessége is. Mindenekelőtt tisztázni óhajtotta, hogy a felkelők nem a földesurak, Gersei László és Pető ösztönzésére jártak-e el s ezért ezeket százötvened magukkal ún. tisztítóeskü letételére kötelezte. Oly biztosra vette azonban, hogy nem ők állottak a háttérben, hogy mindjárt ki is mondta drákói ítéletét: A földesurak kötelesek Vasvárról és a másik két faluból 16 név szerint felsorolt lakost — köztük egy diákot — átadni a megye két ispánjának a kezébe, továbbá ugyanezt tenni másik 16 jobbággyal, akiket majd a most kiszolgáltatottak mint cinkosaikat meg fognak nevezni, de köteles a káptalan is tíz kijelölt jobbágyát átadni. Az ispánok azután jogosultak a kezükbe került 42 férfit tetszésük szerint megbüntetni, felnégyelni, leöletni. A megye számolt azzal, hogy a földesurak ily sok munkaerő legyilkolásához nem fognak hozzájárulni s ezért vonakodásuk esetére ítéletének további részében birtokaik, mindkét Vasvár város lefoglalásával fenyegette meg őket.47 8 Az ügyről fennmaradt oklevelek homályban hagyják a leglényegesebb mozzanatot: mi robbantotta ki a felkelést. A megye a legszívesebben a Gersei családra hárította volna az ódiumot, s ezért azt firtatta, hogy nem Telekesi István vezette-e a jobbágyokat. Ez a Telekesi 12 év előtt, amidőn Gersei állott Vas megye élén, alispán, tehát annak familiarisa volt47 9 s így az eset az egykori ispán s a mostaniak, um. Szécsi János és Rozgonyi János közti éppen 476 Hajnal, i. m. Levéltári Közlemények I. (1923) 111. 1., Sztáray okit. I. k. 413. 1. 477 Dl. 92.613. — 1438-ban Albert megerősítette a Gerseieket a város birtokában. (Fejér, XI. k. 99. 1.) 478 Dl. 93.102. 479 Dl. 92.856.
