Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
568 MÁLYPBZ ELEMÉI!. a főurak még csak fokozták erőfeszítéseiket, hogy egymással mintegy versenyre kelve, megszerezzék a városias jellegű településeket, a fejlődésnek bármily fokán álljanak is azok. A Dráván túli Verőcét 1260-ban nyert kiváltságlevele nem mentette meg attól, hogy 1439-ben ne kerüljön végleg Marczali Imre temesi ispán tulajdonába a kőpalotával s az előtte szedni szokott vámmal, valamint a királyi, ill. királynéi házakkal együtt.465 A város zálogjoga már Zsigmond intézkedéséből Marczalié és testvéréé volt s Albert adománya csak a zárópontot jelentette életében. Sáros mezőváros számára ugyancsak Albert intézkedése, hogy Perényi Jánosnak adta, már nem hozott változást,46 6 mivel ez az egykori ispáni székhely régtől fogva, amióta fejlődésében megakadt, a hasonló nevű vár tartozéka volt s ennek sorsában osztozott. Két más esetben viszont, mivel a királyi várakat mint túlságosan nagy uradalmakat nem sikerült a főuraknak magánbirtokukká tenniök, a mezővárosok azoktól elszakíttatva kerültek földesúri hatalom alá. A pozsonyi várhoz tartozó Moson megyei Oroszvárt és Pozsony megyei Somorját 1439-ben még csak zálog címén juttatta Albert maguknak az ispánoknak, Rozgonyi Istvánnak és Györgynek a kezére 4000 aranyforintos követelésük biztosítékául,46 7 Mohit ellenben, Diósgyőrtől elválasztva, Erzsébet királyné 1440-ben Rozgonyi Jánosnak végleges tulajdonául rendelte. Mivel a következő évben a királyné kénytelen volt megismételni a mezőváros lakóihoz küldött, földesuruk iránti engedelmességre intő parancsát,46 8 bizonyosnak látszik, hogy, a polgárok csak a kényszer hatása alatt törődtek bele a közvetlen királyi jogkör alóli kikerülésükbe. A helyzet nem javult Ulászló alatt. Mit sem jelentett, hogy a nyugati határszélen, kedvező földrajzi és gazdasági adottságok közt élő Kőszeg, amelynek adója 1328-ban megegyezett Sopronéval, 1441-ben megszabadult földesurától, Garai Lászlótól, amidőn Ulászló elkobozta ennek birtokait. Szó sem yolt arról, mintha a király magának tarthatta volna meg a várost, megnyitva előtte a felemelkedés és szabadság útját. Alig adta ki ugyanis elkobzó rendeletét, ketten is bejelentették Kőszegre igényüket. Pálóczi Simon lovászmester és Guti Országh Mihály kincstartó közt nehéz lett volna Ulászlónak választania s ezért megosztotta köztük a várat, a várost és az egész uradalmat. Mindkét főúr jól járt, ez kétségtelen, a polgárok hangulatára azonban következtethetünk a királyi rendeletből, amely erélyes hangon, fej- és jószágvesztéssel fenyegetve, követelt tőlük engedelmességet.46 9 A várnai csata valósággal megnyitotta a zsilipeket a főúri önkény előtt. Most már nemcsak régi, hanem oly népes és gazdag városokra is rátették kezüket, amelyek függetlenségét korábban soha senki nem vonta kétségbe. A hogyan-ra nem tudunk felelni. Minden meglepetésszerűen, váratlanul történhetett. Egy-egy szórványosJ adatból tudjuk csak, hogy melyik város kinek a hatalmába került. 1445-ben legrégibb városunk, Székesfehérvár és a nagy kiterjedésű, népes Szeged Újlaki Miklós birtokában volt.47 0 Az elsőt 466 Dl. 13.402. 466 Dl. 13.410. 467 Dl. 13.432. és 13.631. 448 Dl. 13.576. és 13.654. 469 Hazai okmt. VH. k. 462.1. (Dl. 13.617.) ós IV. k. 327.1. 470 Febr. 27-i rendeletében camerario salium nostrorum in civitate nostra Zegediensi per nos constitute meghagyta, hogy 32 aranyforint értékű sót adjon ki nobili Ladislao de Keer familiari egregii Emerici de Svmigio capitanéi nostri civitatis Albensis. (Dl. 102.497.)
