Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
.1 MAU YAR RENDI ÁLLAM HUNYADI KORÁBAN 567 összegből, egy sem mérte össze fegyverét a törökkel. Sőt nemcsak az ő eltartásukra fordított pénz veszett el, hanem az is, amelyet Giskra sakkban tartása emésztett fel. A városok, bár sok érdekük fűzte őket Giskrához, korántsem kötötték hozzá végleg sorsukat. 1452 márciusában, amidőn a bécsi tárgyalások során a magyar, osztrák, cseh és morva rendek képviselői megegyezésre jutottak V. László ügyében s megállapodásukhoz Ciliéi Ulrik csatlakozott, Kassa, Lőcse és Bártfa hátat fordított a magára maradt főkapitánynak. Kijelentették, hogy túllépte a határokat, amelyeknek tiszteletben tartását az országnak megfogadta, következésképpen többé ők sem állhatnak érte jót.46 3 Az ilyesféle fordulatok természetesen csak az erők pillanatnyi játékának következményei. Ahhoz, hogy a városok elszakíthatatlanul az országhoz fűződjenek, alapvető változásra volt szükség : függetlenségük intézményes biztosítására. A polgárságnak eminens érdeke volt, hogy a nagybirtok uralma meginogjon s a főurak elveszítsék túlsúlyukat, azt a hatalmukat, hogy városokat jobbágyfalvakká vagy mezővárosokká alacsonyíthassanak le. Számára az a társadalmi forma volt előnyös, amelyet már nem egyedül a nagybirtok irányít. De éppen az ide vezető utat kellett még megtalálnia, karöltve a központi hatalommal és a köznemességgel, legfőbbképpen pedig saját erőfeszítései árán. Bár a feladatok súlyát a városoknak kellett magukra venniök s csak közös érdekeik felismerése tömöríthette őket renddé, a király mint a központi hatalom képviselője az akadályok elhárításával és tervszerű politikát folytatva, elősegíthette az integrálódás folyamatát, sőt egyes pontokon talán kezdeményező is lehetett. Hogyan és mily mértékben, azt Ulászlónak a szepesi városok összefogását célzó törekvésével illusztrálhatjuk. Ő 1440-ben, mindjárt királlyá koronázása után a 13 szepesi várost, amelyek 1412 óta Lengyelországnál voltak zálogban, ismét egyesítette a magyar uralom alatt megmaradtakkal s azután felszólította valamennyiüket, tehát, mivel Káposztafalvát kiemelte közülök, a 23 várost, hogy közösen válasszák meg comesüket, majd ennek székhelyéül Késmárkot jelölte ki.46 4 Intézkedése előnyös volt az érdekeltekre, mert annak nyomán oly városszövetség alakulhatott, amely alkalmas volt tagjainak függetlensége, szabadsága felett őrködni, fejlődésüket pedig biztosítani. Ulászló rendelkezése kényszert jelentett. Felhatalmazta ugyanis késmárki kapitányait, hogy akár vagyonlefoglalással is szorítsák rá a városokat közös elöljárójuk megválasztására. Fenyegetése arról tanúskodik, hogy a még hiányzó polgári öntudatot kész volt mesterségesen is pótolni. Bizonyos, hogy saját közvetlen érdekei szintén ösztönözték rendelkezése kiadására, mert Erzsébet, meg Giskra törekvései leghatalmasabb korlátjának tekinthette a városszövetség kialakítását. A királyi hatalom és a polgárság érdekeinek találkozása eredményezte tehát a mindkét fél számára előnyös intézkedést. Ennek végrehajtása közben azonban az uralkodó csak egy bizonyos határig volt kész elmenni. Addig, amíg nem szenved sérelmet Rozgonyi Istvánnak vagy a megyében másoknak a joga. Azaz amíg a nagybirtok urainak érdekeivel nem ütközik össze akár a maga, akár a városok törekvése. Azonban éppen arról nem lehetett szó, hogy a nagybirtok Zsigmond utódai alatt megálljon terjeszkedésében a városok határánál. Ellenkezőleg, 463 Teleki, X. k. 328. 1., Katona, Xffl. k. 827. sköv. 1. 464 Wagner: Analecta Soepusii I. k. 222. 1. Sváby Fr.: A Lengyelországnak elzálogosított XIII szepesi város története. (A Szepesmegyei Történelmi Társulat milleniumi kiadványai. II. k.) Lőcse, 1895. 64., 87. 1.
