Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
566 MÁLYUSZ KLEMER segítséget kereken egyharmaddal többre tehetjük, mint amit a kassaiak a saját hozzájárulásuk gyanánt összeszámítottak. Bizonyára joggal tételezzük fel, hogy a bányavárosok, élükön Körmöcbányával, hasonló erőfeszítésekre kényszerültek, latolgatásunkban azonban a teljességtől még mindig messze vagyunk, mert hiszen Késmárkot meg a kisebb szepesi városokat nem is vettük figyelembe.45 9 A városok, ebben bizonyosak lehetünk, megtalálták számításukat s kölcsönök nyújtásával vagy szolgáltatások teljesítésével nem viszonzatlan áldozatokat hoztak.46 0 Kassa kétségtelenül közvetlen hasznot húzott a pénzverdébe beadott nyers ezüstrudak vagy ezüsttárgyak pénzzé változtatásából, közvetve pedig a forgalom zavartalanságának biztosítása nyújtott előnyöket valamennyiüknek. Más városok meg egyenesen szabadságukat mentették meg, mert az áldozatok meghozatalával elkerülték, hogy magánföldesurak hatalma alá kerüljenek. Számukra Giskra súlyos adóztatásai, kényszerkölcsönei még mindig előnyösebbek voltak, mintha földesúri terhek hárultak volna reájuk. Korpona is addig, amíg Giskra uralma alatt volt, élvezte a függetlenséget és tekintélyt, amely mint egyik legrégibb városunkat övezte. Fellebbviteli fóruma volt ugyanis sok más városnak, őrzője az ún. korponai jognak, amely leányvárosai életét irányította és tekintélyes tolmácsolója, értelmezője e jogrendszernek. Mihelyt kikerült Giskra uralma alól, magánföldesurak, a szomszédos Kazai és Gyarmati családok tették rá kezüket. Meg nem másíthatóan. Hunyadi sem tudott rajta segíteni. Még ő is csak arra utasíthatta 1447-ben, hogy mint természetes urainak engedelmeskedjék (Kazai) Györgynek és Gvarmati Lászlónak, meg azoknak, akiket ők megbízottjaik gyanánt hozzá küldenek.46 1 A Giskra alá tartozás — minden anyagi megterhelés ellenére — azért jelentett a városoknak függetlenséget, mert a főkapitány a király, nem pedig saját nagyúri hatalmát képviselte. Ha adóztatta a polgárokat, nem családi érdekből, nem vagyongyűjtő szándékkal tette ezt. Bármily előnyök származtak ebből az egyes városokra, az ország egyetemlegesen kárát látta. Mindaz a pénz, amely Giskra kezébe jutott, mint hiány jelentkezett a török elleni felkészülés rovatában. Az óriási összeg is, amelyet Kassa összeszámlált, túlnyomó részében zsoldosok fizetésére ment el. A 8000 aranyforintos kölcsönnel kapcsolatban ezt Giskra maga megmondotta46 2 s az összeállítás megjegyzései szintén erről tanúskodnak. A zsoldosok közül, akiknek rész jutott az 459 Késmárktól Giskra 1447-ben 400 aranyforintot vett kölcsön azzal az ígérettel, hogy az összeget ex nostri capitaneatus honore in eensibus regalibus nobis eorum e medio provenire debentibus proximis le fogja vonni. Késmárk város lt. Középkori oklevelek. Papír 1408. sz. 460 Domanovszky S.: A szepesi városok árumegállító-joga. Lőcse és Késmárk küzdelme az árumegállításért. 1358-1570. Bpest, 1922. 50. 1. iel Tóth-Szabó, i. m. 212., 387. 1. - Hunyadi rendelete : Dl. 65.892. - Az 1452-i megállapodás szerint Kazai György ez évben 24, a jövőben évenként 20 hordó bort köteles Korpona után Giskrának beszolgáltatni. (Szitnyai J.: A körmöcbányai békekötés 1452-ben. Történelmi Tár. 1884. 605. 1.) A város tehát ekkor változatlanul a Kazai család kezében volt. Kazai Györgyre vonatkozólag 1. Békefi Ii.: A pásztói apátság története. 1190-1702. Bpest, 1898. 246/7. 1. leszármazási táblázatát; Gyarmati László 1452-ben másodmagával Hunyadi tokaji kapitánya volt. (Dl. 55.522.) 462 Vnder die ritterschaft zsold gyanánt azonnal szótosztotta az összeget, mondja oklevelében, amelynek kancelláriai jegyzete : Commissio propria domini Iohannis Giskrae capitanei generalis referente viva voce in consilio civitatis Cassa. (Kassa város It. Suppl. Schramianum Nr. 19.180. B. Egykorú másolat. O. L. Filmtár.) v
