Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
.1 MAU YAR RENDI ÁLLAM HUNYADI KORÁBAN 565 tesszük fel, hogy a lengyelek a hatalom valódi birtokosaitól kívántak biztosítékot, amidőn a Frigyes és Ulászló között megkötött egyezség mintájára a László-párttal szabályozni óhajtották viszonyukat és el akarták hárítani a szabad kereskedelmi forgalmat bénító akadályokat, vagy új várak építésének eltiltásával az erőviszonyok módosulását próbálták megakadályozni. Az oklevél az ő részükről a krakkói püspökkel, az ottani várnaggyal és palatínussal élükön csak előkelő urakat említ meg név szerint, ellenben a magyarországiak közt Giskra, Szécsi Dénes esztergomi érsek, Szécsi Tamás komáromi ispán, Perényi János tárnokmester, Bazini György „s a többi prelátus, báró, nemes és előkelő" után így folytatja : továbbá Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes, Késmárk városok, Sáros, Richnó, Berzevice, Gölnic, Szomolnok, Jászó, Rozsnyó, Nagyida, Lipóc, Tokaj, Szécs, Tarkő, Kapi, Makovica, Dunajec, Újvár, Palocsa várak, Pozsony és a bányavárosok : Körmöc-, Besztercebánya, Zólyom, Selmec-, Újbánya, Tapolcsány, Korpona a többi bányavárossal, Lipcse, Végles, Saskő, Revistye várak, a Vág folyó közelében Trencsén, Szucsa, Oroszlánkő, Lednice, Beszterce, Kasza várak valamennyi más várral, erődítménnyel és várossal együtt,45 5 A felsorolt várak jelentős része ekkor nem főurak, hanem Giskra kezében volt s igy velük együtt a városoknak, mint a királyi hatalom alapjainak a jelentősége még szembetűnőbb. Bizonyára felesleges arra utalnunk, hogy mily nagy a különbség a kötelezettséget elvállalóknak és egy-egy rákosi országgyűlési végzés kibocsátóinak a névsora között s arra sem kell figyelmeztetnünk, hogy a decretumok bevezetésükben egész kivételesen s akkor is csak sommásan emlékeztek meg a városokról a „civitatenses" szóval. Mint magától értetődik, Giskra számára a városok rendkívül sokat jelentettek. Teljes pontossággal számszerűleg nem mérhetjük ugyan fel a tőlük nyert támogatást, azonban szerencsénkre nem vagyunk kénytelenek egészen töredékes példákkal beérni. Rendelkezésünkre áll ugyanis egy kimutatás, amely dénárnyi pontossággal feltünteti, hogy Kassa 1440-től negyedfél éven keresztül mily részletekben mit bocsátott készpénzben, aranyban, ezüstben, élelemben Giskrának és megbízásából embereinek, elsősorban alvezérének, Talafusnak a rendelkezésére. Megkönnyíti tájékozódásunkat, hogy a kimutatás a nyers ezüst vagy az élelmiszer egyenértékét aranyforintban is megadja. A számadáskönyvekből 1444 elején kiírt és összesített tételek nem tartalmazzák a Szent György-napi census terhére folyósított összegeket, de még nélkülök is 16 388 aranyforintot tesz ki összegük.456 Ehhez járul a 3 400 aranyforint, amely Kassát az általa Lőcse, Bártfa, Eperjes városokkal együtt 1445. február 14-én Giskrának nyújtott 8000 aranyforintnyi kölcsönből terhelte,457 valamint további több más tétel, amelyekkel együtt a végső összeg 1445-ben 26 686 aranyforintra rúgott.45 8 Ha az arányt, amely szerint Kassa és a másik három város a 8000 aranyforintos kényszerkölcsön folyósításában részt vett, úgy tekintjük, hogy az általában jellemezte gazdasági erejüket és igénybe vehetőségüket, a Lőcse, Eperjes, Bártfa által Giskrának nyújtott 455 Moni hist. Pol. H/2. k. 1. sköv. 1. 456 Kassa város lt. Sapplerneri tum Schramianum. Nr. 19.180. O. L. Filmtár. Az első kiadási tétel kelte : 1440. aug. 22. A 16.388 aranyforintnyi összeg helyességét Giskra elismerte 1444. febr.7-én, s erről ünnepélyes oklevelet állított ki. Az oklevél (Kassa város lt. Középkori oklevelek. 232. sz. O. L. Filmtár.) kancelláriai jegyzete : Commissio propria domini lohannis Giskrae de Brandis capitanei supremi referente vi^a voce in consilio civitatis Cassa. 457 A Kassa részére kiállított elismervény uo. 236. sz. Vö. Ivcmyi: Bártfa 415. sz. 458 Kassa város lt. Suppl. Schramianum Nr. 19.180. A. O. L. Filmtár.
