Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
564 MÁLYPBZ ELEMÉI!. Példáink számát az adatok gyér volta ellenére is növelhetnők.45 2 De ennyi is elég, hogy meggyőződjünk : a városok tartózkodó visszahúzódása tagadhatatlanul passzivitásnak a jele. Azt a meggyőződést kereshetjük mögötte, hogy a polgárság nem más rendekkel szövetkezve vagy azokra támaszkodva, nem közös politikai akciókat kezdeményezve reméli érvényesülését. Mintha figyelmét túlságosan a legközvetlenebbül előtte álló célok kötnék le s mert ezeket el tudja érni saját erejéből, egyáltalán nem vonzzák a távolabbra tekintő nagy akciók. Még időre van szüksége, hogy rá ébredjen hivatására. Most még egy pillanatra sem világosodik fel előtte, hogy a jövő az övé. Ezt majd akkor fogja érezni, ha száma megnövekszik s a gazdasági életben, valamint a társadalomban elnyert előnyök további érvényesülésre ösztönzik. Egyelőre még túlságosan a saját problémáival elfoglaltan, kevés érzelmi szállal fűződik az országhoz. Városainak legjelentősebb csoportja, az északi oly szerencsés helyzetben van, a török veszedelem oly távolinak látszik előtte, hogy a félelem sem ösztönzi szövetségesek keresésére. A nagy erőfeszítéseket ennek megfelelően közömbösen, ha ugyan nem hidegen, gyanakodva nézi. Emlékezhetünk, hogy az 1443/44-i hadjáratnak már az előkészületei is mily sokat ígérőeknek mutatkoztak. Hunyadinak sikerült akkor megnyernie a királyon kívül a prelátusokat és bárókat, hogy szokatlanul nagy adót — házanként fél aranyforintot — ajánljanak meg, s amidőn az összeg kevésnek látszott a tervezett haderő kiállítására, kétszeresére felemeltetnie. Az adó behajtása is gyorsan haladt s nyilvánvalóan a hadsereg megszervezésének, a zsoldoscsapatok felfogadásának, a bandériumok kiállításának ütemén szintén észre lehetett venni egyrészt Hunyadi eltökéltségét és fáradhatatlan buzgalmát, másrészt a lelkesedést, amely akarva-akaratlan elfogta az embereket. Már javában folytak a hadi készületek, amidőn Kassát és Lőcsét követeik Esztergomból értesítették a fejleményekről. De mivé lett az ő tudósításukban az egész erőfeszítés! A magyar urak — írták — általános adót vetettek ki a török elleni hadjáratra, mi azonban úgy véljük, hogy a pénzt a németeknek Ausztriába való kiűzésére akarják fordítani.45 3 A jóhiszeműség hiányáról tanúskodnak ezek a szavak, Pozsony 1441-i megjegyzése pedig, amellyel Kassa, Lőcse és más városok azon híradását továbbította, hogyGiskra megverte ,,az ellenséget"45 4 vagyis az Ulászló-pártiakat, leplezetlen idegenkedésről és ellenérzésről. Giskrának nem volt nehéz éppen ezeket az északi városokat Erzsébet mellett, majd László hűségén megtartani. Kétségtelen szervező képességei, katonai tehetsége mellett sikereit nem kis részben éppen annak köszönhette, hogy a városok, a polgári fejlődés kezdetén, még nem voltak összeforrva délibb és dunántúli társaikkal s így könnyen formálható belőlük újabb és újabb alakulat. Pozsonytól Kassáig terjedőleg a városok sok előnyét látták Giskra főkapitányi hatalma alá tartozásuknak. Elsősorban azt élvezhették, hogy itt, az ország jó harmadában arányuk sokkal kedvezőbb a többi rendhez viszonyítva, mint egyébként volna. Az erőviszonyok érzékeltetése végett vegyük sorra annak a fegyverszüneti megállapodásnak a résztvevőit, amelyet 1444-ben a lengyelek Kassán kötöttek két évre a László-pártiakkal. Bizonyára joggal 452 Még csak Kassának Bártfához és Eperjeshez intézett s a 201. jegyzetben idézett szavaira hivatkozunk, amelyekből az következtethető, hogy az 1451 márciusi országgyűlésre hármuk nevében egyedül Kassa küldött követet. 453 1443. jún. 10. Bártfa város lt. Középkori oklevelek. 403. sz. 464 1441. szept. 5. Quellen z. Wien H/2, k. 2822. sz.
