Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
A MAGYAR RENDI ÁLLAM HUNYADI KORÁBAN 563 vajon érdemes-e annak engedelmeskednie, a várható közvetlen előnyök arányban lesznek-e a követküldéssel együtt járó kiadásokkal s ha már nem lehet teljesen kitérni a felszólítás elől, vajon nem lehetne-e oly módon megkerülni, hogy más várossal megosztja a terheket. Éppen Bártfa 1457-ben megkapva V. László meghívóját, Kassához fordult tanácsért, mire ez a következőket javasolta : Lőcsével és Eperjessel együtt küldjenek egy megbízottat a királyi udvarba Pálóczi Lászlóhoz és más urakhoz megtudakolni, szükséges-e részt venniök az országgyűlésen. így, fejezte ki Kassa a maga és Bártfa óhaját, elkerülhetik, hogy elsietett útrakelésükkel felesleges kiadásba verjék magukat, de azt is, hogy vonakodásuk miatt az uralkodó megnehezteljen reájuk. Bártfa egyidejűleg írt állandó budai megbízottjának, Aranyosi Jánosnak is. Ez Pálóczinál személyesen érdeklődött, de az országbíró, bár helyeselte, hogy a hiábavaló kiadásoktól a város mentesülni akar, végleges válaszát a király és a bárók megkérdezése utánra ígérte. Aranyosi, mivel a bártfai hírnök sietve haza indult, nem írhatta meg Pálóczi felfogását, közölte ellenben saját véleményét: Ha más szabad városok jönnek, akkor ők is induljanak útnak, ha azonban azok húzódoznak, ők se siessenek, hogy „se elsők, se utolsók ne legyenek, hanem a középúton boldoguljanak". Ezzel a tanáccsal Bártfa természetesen nem sokra ment, mivel ugyanazt hallotta, amit maga is gondolt. Két hét múlva azonban már kezében volt Kassa értesítése, hogy megbízottja meghozta Budáról a választ: Ez alkalommal felesleges népes követséget útnak indítaniok, elég, ha együttesen egy embert küldenek a királyhoz.44 8 Az anyagi meggondolásokat ez az epizód jól tükrözi s így valószínűnek látszik, hogy akkor is azok határoztak, amikor a királyi meghívók egészen végrehajtatlanul maradtak. Ha tehát 1442-ben Erzsébet szeptember 14. és október 4. közt négyszer hívta meg Bártfát nem ugyan országgyűlésre, hanem tanácskozásra magához s ha végül is a város november 5-én Giskra és Kassa leveléből tudta meg, hogy a királyné békét kötött Ulászlóval,44 9 akkor nagyon valószínűnek tarthatjuk, hogy a sok felszólítás költségkímélésből maradt hatástalan. A húzódozás késlekedést, ha ugyan nem elkésést eredményezett. Az 1447-i országgyűlésre, mint tudjuk, az országnagyok kétszer is — február 3-án és 25-én — meghívták Bártfát. Bár határnapul március 12-t jelölték meg, március 13-án Lőcse még csak az előkészületekről írt, Eperjest és Bártfát a következőkről tudósítva : Kassa kívánsága szerint kész Thurzó Györgynek megbízást adni arra, hogy egy kassaival együtt képviselje az országgyűlésen valamennyiük érdekeit; Thurzó 16-án Kassán lesz, hogy megismerje a két város felfogását, el van azonban szánva, hogy nem Budára, hanem haza tér, ha Bártfa a kassai tanácskozásra nem küld megbízottat.45 0 A későbbi nagyvállalkozó család tagjának, a kétségtelenül tekintélyes Thurzónak a megjelenése az országgyűlésen csak hasznára lehetett a polgárságnak. Mivel Pozsony küldöttjei is megkésve érkeztek meg,45 1 talán nem is volt feltűnő a négy város képviselőinek pontatlansága. Szerepük azonban nem lehetett oly jelentős, mintha kezdettől fogva jelen lettek volna. Az országgyűlés terjedelmes decretuma március 25-én kerülvén kiadásra, a polgárságra kedvező pontjai aligha merítették ki a városok javára adódó valamennyi lehetőséget. 4,8 Bártfa város lt. Középkori oklevelek. 952., 953., 956. sz. 449 Iványi: Bártfa 393-397. sz. 450 Bártfa város lt. Középkori oklevelek. 472. sz. 461 Márc. 21-én (Knauz, i. m. 61. 1.) 3*
