Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
556 MÁLYPBZ ELEMÉI!. Mindez azt mutatja, hogy bár, a XV. század közepén élénk a kézműves ipar Magyarországon s igen sok kisebb-nagyobb központja van, ezek lakossága kívül esik a polgárság mint rend határain. Mert van ugyan polgári önállóságot a világ előtt is nyilvánvalóvá tevő bíróság, ez azonban, bár éppen a leggazdagabb városok mondhatják a sajátjuknak, a polgárrá válásra hivatott lakosság zömének érdekeit nem képviseli. Nyilvánvalóan más volna a helyzet, ha nem a külkereskedelemben elsősorban érdekelt patríciusok, hanem a céhekbe tömörült polgárok irányítanák országszerte a városok életét. Ilyen jellegű városok bizonyára nagy számban tudnának csoportosulni, egymás védelmében megtalálni az összefűző szálakat, érdekeiket egyeztetni. Ebben az irányban kétségtelenül sok helyütt megindult az átalakulás, odáig azonban még nem jutott el a fejlődés, hogy közös akciók bontakozzanak ki a városok között. Bármennyire van tehát már Hunyadi korában polgárság, ez számbelileg nem jelentős, mert mindössze csak a bányavárosok és a hét szabad város, valamint néhány régi város, amelyeket utóbb szeméiynökieknek neveztek, tekinti magát annak tagjaiul, nagy tömege ellenben még nem jutott el oda, hogy bekapcsolódni próbáljon. A városoknak még néhány évtized békéjére lett volna szükségük, hogy teljes súllyal felsorakozzanak az állam sorsát irányítani hivatott tényezők közé. Éppen a béke, az egyenletes fejlődés lehetősége hiányzott Hunyadi korában. Korántsem a belső pártharcok okozták a zavart. Ezek a feudális élet természetes velejárói és a városi fejlődést sehol Európában nem akadályozták. A döntő tényező az országot pusztulással fenyegető külső hódító hatalom, a török fellépése volt. Ez életveszélyt jelentett s mert elhárítása mindennél fontosabb, a már meglevő erők gyors felhasználását tette szükségessé. A polgárságot a külpolitikai és a hadi helyzet kedvezőtlen körülmények közé juttatták. Az általános viszonyok következtében lényegében elhalásra szánt társadalmi tényező — a városi patríciusság — feladatává lett oly probléma megoldása, a polgárság tömörítése, amelynek ideje, normális viszonyok közt, csak később jött volna el. A jövő nagy kérdéseivel tehát a városi társadalomnak letűnésre megérett része kénytelen foglalkozni s mert természetszerűen megpróbál eleget tenni a követelményeknek, ezzel mintegy jogossá teszi további szereplését. Pedig fennmaradása lényegében azt az új elemet nem engedi érvényesülni, amely a feladatok elvégzésére nálánál alkalmasabb volna. Éppen mert a városok váratlanul, valósággal idő előtt léptek a közélet terére, éles határvonallal kell nekünk is elválasztanunk azt a csoportjukat, amelynek lakossága Hunyadi korában a polgárságot jelentette, a másiktól, amely még csak a jövőben válhatott annak részévé, y^ A városok közszereplése, figyelmen kívül hagyva részvételüket az 1432-i bizonytalan jellegű tanácskozáson,41 8 az Ulászló megválasztását követő 418 Kovachich: Supplementum 1. k. 339. sköv. 1., Házi, 1/3. k. 42. 1., Zichy okmt. Vni. k. 482. 1. — 1437-ben a főurak választási feltételeikben, két év múlva a köznemesek az 1439-i decretumban egyaránt elismerték a polgárság, helyesebben a patríciusok sajátos érdekeit. Amíg ugyanis a tisztségek ügyében a nagybirtokosok kikötötték, hogy azokat a király idegeneknek nem adhatja s határozatukat a köznemesek „hanem csak magyaroknak" ,(nisi hominibus Hungaris) szavak betoldásával még jobban megerősítették, addig teljes volt az összhang köztük, hogy a királyi jövedelmi források kezeléséhez a magyar származás nem köthető ki feltétel gyanánt. A városok német patríciusaira gondolva mondották tehát ki teljes egyetértéssel, hogy az államgazdasági szervek vezetőinek „Magyarország koronája alattvalóinak" kell lenniök. (De tricesimis. . . hominibus idoneis corone Hungarie suppositis et non extraneis . . . disponemus. Wastry, i. m. II. k. 140. 1. — De tricesimis . . . hominibus idoneis corone Hungarie suppositis et non extraneis . . . disponendi facultatem habeamus. 1439. évi decr. 6. art.)
