Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
.1 MAU YAR RENDI ÁLLAM HUNYADI KORÁBAN 557 trónviszállyal vette kezdetét. Négy évtizeddel korábban még csak a külföldiek gondoltak arra, hogy a városoknak szavuk lehet Magyarországon, ők azonban a fejlettebb állapotokhoz mérték hazai viszonyainkat. Mint Albert osztrák herceg, aki 1402-ben, amidőn Zsigmond Magyarország helytartójává és utódjává tette, biztosítékul, hogy a magyarok valóban elfogadják majd pártfogójának halála után fejedelmük gyanánt, a királyi tanácson, a király személyes környezetén kívül a városok hozzájárulását, beleegyezését is kívánta. A Pozsonyban óhajának megfelelően kiállított oklevél tehát nemcsak a magyar királyság prelátusai, bárói, nemesei és előkelői, hanem városai nevében is kelt, a fellengzős kifejezés azonban szerfelett szerény valóságot takart. Az oklevélen függő 111 pecsét máig tanúsítja ugyanis, hogy kik adták beleegyezésüket s így megállapítható, hogy a 109 egyháznagyon, bárón, főúron vagy hozzájuk közelálló nemesen kívül mindössze Pozsony és Sopron képviselte a városokat.41 9 Buda követeinek távolléte önmagában is bizonyítja, hogy a tanácskozás előkészítésekor senki sem gondolt a városok megjelenésére s csak az Albert részéről elhangzott óhaj indította a kancelláriát, hogy a vendéglátó várost s legközelebbi szomszédját megtegye a polgárság képviselőivé. 1440 után ellenben fontos politikai tényezőnek látszottak a városok s ezért mindkét versengő fél iparkodott megnyerni, a maga pártjára vonni s rávenni őket, hogy az általa összehívott tanácskozáson vagy országgyűlésen megjelenve juttassák határozottan kifejezésre pártállásukat. A főurak, talán mert csak közvetve voltak érdekelve a trónviszályban, változatlanul a régi módon próbálták a hatalmi viszonyokat elrendezni és a városok bevonására nem is gondoltak. Az ő felfogásukat Rozgonyi György pozsonyi ispánnak Pozsony városhoz intézett 1441-i leveléből ismerhetjük meg. Abból az alkalomból írta ezt, hogy Csütörtökhelyen ,,a többi prelátussal és báróval" tanácskozni kezdett, miként lehetne — mint mondotta — gondoskodni a végső veszedelembe jutott ország békéjéről és javáról s megkeresni az eszközöket, amelyekkel a nyugalom, a város érdekében is, helyreállítható. Megnyugtatta a pozsonyiakat, hogy nincsenek ellenük irányuló szándékaik s azzal biztatta őket, hogy Ulászló és Erzsébet kibékülését, teljes erővel munkálkodva azon, sikerül majd neki és társainak megvalósítaniok. Mint különösen megnyerőnek szánt jelenséget ismételten felemlítette, hogy a tanácskozáson csak honfiak vesznek részt, idegenek nem.42 0 Amíg a főurak így a városoknak a passzív szemlélők és szelíd engedelmeskedők szerepét szánták, a két trónkövetelő már reálisan nézte a helyzetet. Abból, hogy Ulászló tervezett 1441-i országgyűlésére meghívta Brassót, bizonyára nem alaptalanul következtetjük, hogy a Budához közelebb fekvő városokat szintén megjelenésre szólította fel. Ezekre azonban akkor Erzsébet inkább számíthatott. A bányavárosokra, mivel azok már korábban földesúri hatalma alatt állottak, elsősorban, de a szabad királyiakra is. Főleg 1442 nyarán és őszén, amidőn a pápai diplomácia nyomására komolyabb tárgyalásokat kezdett Ulászlóval, mindent elkövetett, hogy a tervezett esztergomi tanácskozásra a szabad városok küldöttjei eljöjjenek. Először úgy kívánta, hogy a városi követek nagyobb fegyveres erőt vonultassanak fel, tehát mintegy ellensúlyozzák a fejenként megjelenő nemesek tömegét, ettől a tervétől azonban csakhamar elállott s beérte, ha városonként két-három esküdt vesz 419 Kovachich: Supplementum I. k. 295. 1. 420 Pozsony város lt. Középkori oklevelek. 1159. sz. O. L. Filmtár.
