Századok – 1957

Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46

52 MÁLYtSZ ELEMEK nak az állami szervezet jellegét adják, vagyis lényegesen többé tegyék, mint amit a vagyon önmagában jelent. Eleinte, I. Ulászló alatt még birtokuk, mint központ körül igyekeztek hatalmat kikristályosítani, amidőn azonban a királynélküli korszak szokatlan lehetőségeket tárt fel előttük s meggyorsította az események menetét, a felségjogok jelentősebb elemeinek zsákmányul ejtésével igyekeztek előre törni. Törekvésük rombadöntötte a királyi tekintélyt. Szerepük érzékeltetésére a földrengés-szinonima mégsem volna alkalmas, mert a változás nem pillanatok alatt történt. Az események inkább árvíz módjára hömpölygő áradathoz hasonlíthatók, amely aszerint, hogy hol talált szilárdabb vagy gyengébb ellenállásra, több-kevesebb idő alatt, de fel nem tartóztatható módon rombolta szét és nyelte el a királyi hatalom támaszait. A kor valamennyi nagybirtokos családját, minden egyes nevesebb közéleti szereplőjét sorra kellene vennünk, hogy feljegyezhessük, mit s hogyan szereztek meg az egykori felségjogokból, összeállításunk azonban, bármily hosszúra nyúlna is, teljessé sohasem lenne. így is mondhatnók : a még oly részletező tárgyalás sem adhatna pontos képet a nagybirtok élőretöréséről és győzelmeiről. Be kell tehát érnünk néhány példa felsorakoztatásával, amelyek inkább csak illusztrációul tekinthetők. Királyi felhatalmazás, szabályszerű „adományozás", szokáson alapuló hatalom kiterjesztése és nyilvánvaló jogbitorlás kaleidoszkópszerű váltakozása jellemzi a módokat, amelyek segítségével a főurak céljukat elérni törekedtek. Első helyen a közigazgatás, a megyei szervezet irányításának kézbevételét említhetjük. Bármelyik főúr vezetője lehetett annak a megyének, amelyben birtokai feküdtek, ha a királlyal magának adatta az ispáni tisztet. Örökös ispánja ekkor csak két megyének volt ; Esztergomnak és Veszprémnek, ott az érsek, itt a püspök személyében,1

6

világi családok közül azonban még egyik sem láncolt magához véglegesen megyét. Két országrészben, Erdélyben és Szlavóniában, a király nem közvetlenül nevezett ki ispánokat, hanem a vajdára és a bánra bízta, hogy azokat familiarisaik közül ők válasszák ki. A régi szokás tehát két hatalmas területet csak az élükön álló országnagyok személyén keresztül fűzött a központig hatalomhoz. Hozzájuk hasonlóan kezdtek más országnagyok, főleg a délvidéken egyes megyéket csoportokká tömöríteni. A XV. század elején Ozorai Pipo a török elleni hathatós védekezés megszervezése érdekében Zsigmond kinevezéséből elnyerte a temesin kívül Csanád, Arad, Krassó, Keve megyék ispáni tisztét17

s az ő vezetése alatt az öt megye jóidéig oly egységet alkotott, amelynek tagjai időnként, közös ispánjuk felszólítására együttesen gyűléseket tartottak. Az összekötő kapocs közöttük egyedül Ozorai személye, ezért együvé tartozásuk múló jelenség volt. Állandóbb jellegű alakulat magjává lett a macsói bánság, mert itt nem egyetlen, hanem a mindenkori bán személyéhez kapcsolódott régtől fogva több megye ispánsága. Zsigmondot is arra, hogy a macsói bánt nevezze ki Baranya és Bodrog megyék ispánjává,1

8

kétségtelenül az a meggondolás 16

Hajnik I.: Az örökös íőispánság a magyar alkotmánytörténetben. (Értekezések a történelmi tudományok köréből. XIII. k. 10. sz.) Budapest, 1888. 56., 92. 1. 17

Zsigmondkori Oklevéltár. I—H/1, k. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, n. Forráskiadványok 1,3.) Budapest, 1951—1956. H/1, k. 4071, 4124, 4155, 4179, 4188. sz. 18

A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Szerkesztik Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső, Kammerer Ernő, Lukics Pál Budapest, 1871—1931. (A továbbiakban : Zichy okmt.) VÉLI. k. 32, 101, 458. 1. Csánki D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I—III, V. k. Budapest, 1890—1913. (a továbbiakban : Csánki) H. k. 384, 566. 1.