Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
.1 MAU YAR RENDI ÁLLAM HUNYADI KORÁBAN 551 nyarán Bécsből tájékoztatva az eseményekről, így jegyezték fel a felszólítást, amelyet hozzájuk s a többi városi követhez, valamint Giskrához a magyar küldöttség, élén Szécsi Dénes- esztergomi érsekkel intézett : Úgy nyújtsunk segítséget és adjunk tanácsot, mi is lenne az országra a legjobb és leghasznosabb, mintha mi is az ország lakosai lennénk és kötelesek volnánk olyasmit tanácsolni, amiből a szentkoronára és az országra haszon és tisztesség származik. Erre Giskra — folytatják — megbeszélte a dolgot velük és övéivel s valamennyiük nevében válaszolva megköszönte a felszólításban kifejezésre jutó megtiszteltetést, erősen hangsúlyozva az ország iránti segítőkészségüket.400 Ebben az „ország lakosai" kifejezésben a Land szót lehetetlen területi értelemben vennünk. A küldöttség, úgy véljük, arra hívta fel a városi követeket, hogy a regnum tagjainak a helyzetébe próbálják magukat beleélni. A polgárságnak az „országon" kívül maradása még meglepőbb, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanekkor Ausztriában a Landschaft a teljes rendi társadalmat, tehát a városokat is jelentette s ugyanitt „az ország négy rendje" elnevezés, amelyhez hasonlót Hunyadi korából mi egyetlen egyet sem mutathatunk fel, állandóan használt, közkeletű kifejezés volt,401 A jelenség mindenképpen indokolja, hogy megvizsgáljuk a polgárságnak az államélethez kapcsolódó tevékenységét s megkíséreljük eldönteni, vajon saját vagy a köznemesség magatartásán múlott-e elszigeteltsége. VII A polgárság XV. századi szereplését alapvetően befolyásolta az a körülmény, hogy renddé fejlődése sokkal később indult meg s lényegesen több akadályon keresztül haladt előre, mint a köznemességé. Ennek egyes, területileg szervezkedő csoportjai már rég felismerték közös érdekeiket, sőt valamennyiük javát szolgáló kiváltságok birtokosai lettek, amidőn a városok még mindég egymástól elszigetelten, ha ugyan nem ellenségeskedésbe bonyolódva éltek. Bár a köznemesség sem volt egységes és rétegekre oszlott, legfelső csoportja a XIII. századtól kezdve úgy tudta érvényre juttatni felfogását, hogy azt valamennyi nemes a sajátjának vallhatta, még pedig az ország egész területén. A megyék határai tehát nem szaggatták szét; azokon innen és túl azonos felfogású, egymással atyafiságos viszonyban álló tömegei éltek. Velük ellentétben minden város eredetében és jellegében más és más világ megtestesítője. Nemcsak falusi környezetükön uralkodtak a piackényszer segítségével, hanem a szomszédos és távolabbi városok visszaszorításával igyekeztek, monopol helyzetet biztosítva maguknak, minél szélesebb terület áruellátását kereskedőik és céheik számára megszerezni. Amíg tehát a nemeseket minden érdekük s környezetük a szövetkezésre sarkalta, a városokat ugyanezek a tényezők versengésre és arra ösztönözték, hogy egymás kárán keressék boldogulásukat. 400 Knauz, i. m. 32. 1. 401 A Kollár által kiadott osztrák rendi iratokban a Landschaft az uralkodóval tárgyaló négy rend (die pischoffen und prelaten, auch die grauen, herrn, ritter und knecht und die burger aus den steten des landes zu Österreich) közös neve. (Analecta monumentorum omnis aevi Vindobonensia. Opera et studio A. Fr. Kollarii. Vindobonae, 1762. II. k. 854., 906., 927., 934., 1075., 1151. stb. 1. ; die lanntschaft kirendel ettlich aus den vir parteyen : 937. 1. — 1440-ben Erzsébet vier partéién der ganczen landschaft in Österreich közli fia születését. (Quellen z. Wien. II/2. k. 2723. sz.) Aeneas Silvius ,,quatuor regionis . . .status" kifejezését olv. a 311. jegyzetben.
