Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
552 MÁLYPBZ ELEMÉI!. Ahhoz, hogy a városok közelebb kerüljenek egymáshoz és az együttműködésre ösztönző erők föléje kerekedjenek a szétválasztóknak, szükséges volt, hogy az ország oly összefüggő gazdasági területté alakuljon, amely egyrészt minden városi településnek módot ad erőinek kifejtésére, másrészt ezek vezető elemeit azonos gondolkozású és felfogású csoporttá tömöríti. A XV. század legelejére, mint Zsigmond 1405-i városi törvénye, valamint egyidejű vám- és kereskedelempolitikai, továbbá a mértékek egyszerűsítésére törekvő intézkedései mutatják, az egységbe fogott gazdasági terület már a megvalósulás stádiumába jutott402 s ezzel egyidejűleg egyes városok patrícius rétege is rátalált az együttműködés útjára. Ugyanazon családok tagjai több városban is vezető szerephez jutottak, mások közt rokoni szálak szövődtek. Versengés helyett most már inkább érdekterületeik elhatárolására törekedtek s mert az ő állásfoglalásuk szabta meg a városok magatartását, ezek közt az ellenségeskedés alább hagyott, sőt időnként barátibb viszonynak adott helyet. A bányavállalkozók érdekeinek összeegyeztetése könnyítette meg az együttműködést Körmöcbányával az élén a hét, később alsómagyarországinak nevezett bányaváros közt. Ezek összefogását elősegítette, hogy Zsigmond alatt a királynéi udvar ellátására voltak kijelölve s ezzel elkerülték, hogy magánkézbe jussanak. Közös érdekeik védelmére valamennyiük kiváltságait együttesen biztosító királyi rendeleteket eszközöltek ki, majd egységes magatartásuk eredményéül küldöttjeik részvételével Körmöcbányán összeülő igazságszolgáltató fórumot szerveztek maguknak.40 3 A másik, a legfontosabb csoport a főváros, Buda körül tömörült. Kassa, Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Eperjes, Bártfa tartoztak ide. Valamennyiükre az jellémző, hogy az ország külkereskedelmének jelentős része rajtuk keresztül bonyolódott le. A XV. század legelején még áthidalhatatlannak látszó ellentétek választották el őket Budától. Akkor, 1402-ben Zsigmondtól sorra árumegállító jogot nyert Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Lőcse, Bártfa, ami Buda és Kassa kereskedelmi monopóliumának megtörését jelentette. A két városnak sikerült ugyan hamarosan érvényteleníttetnie a királlyal adományleveleit,404 ezzel azonban a harc tüze még nem aludt ki. Zsigmond, igaz, nem állította vissza teljesen a régi állapotokat, mert kompromisszumszerűen Buda és Kassa árumegállító jogának hatálya alól általában kivonta a magyarországi kereskedőket, a feltörő határszéli városok és a két régi kereskedelmi központ közt azonban még mindég maradtak érdekellentétek. Mindaddig, amíg rá nem jöttek, hogy a magyarországi behozatal és kivitel lebonyolítása módot ad valamennyiüknek a felvirágzásra, ha megosztoznak rajta. Viszályaik elcsitulása s ugyanakkor a polgári rend kibontakozása azon a folyamaton figyelhető meg, amely a hét város bírói fórumának, a tárnokszéknek a kialakulását eredményezte. A kezdő pont a legkönnyebben adódó mozzanat : a meglevő állapot tagadása volt. Azt valamennyi város már a XIV. században észrevette és érezte, hogy legveszedelmesebb ellenfele a birtokos elem, legyen bár egyházi vagy világi, főúri vagy nemesi, mivel ez a városi szabadságot a parasztság közvetlen kizsákmányolásán nyugvó feudális rend megbontójának tekinti. 402 Vő. Molnár E. : A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig. Bpest, 1949. 143. 1. 403 Wenzel O.: Magyarország bányászatának kritikai története. Bpest, 1880. 62. sköv. 1. 404 Zsigmondkori Oklevóltár H/1, k. 1411-1414., 1949. sz.
