Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
546 MÁLYUSZ EL EM Irl Ii ták magukról, hogy az „ország egész testének" képviselői,37 4 oly esetekben azonban, amidőn a felhatalmazásra is utalás történik, csak a nemességgel azonosíthatjuk a regnum-ot.37 5 A két megjelölés egyideig párhuzamosan élt egymás mellett, a köznemesség túlsúlyát hangoztató azonban fokozatosan kiszorította a régebbit. Állításunk igazolásául hivatkozhatunk több fontos oklevélre, amelyeket a rendiség sorsát kutató történészeink ismételten felhasználtak. Ezeknek szóbanforgó kifejezései egyszerűen meg sem érthetők, ha úgy próbáljuk magyarra fordítani őket, mintha a főpapok és a főurak is az ország képviselői lennének. A sok közül emeljük ki a magyar és osztrák rendeknek László király érdekében Bécsben 1452. március 5-én megkötött szerződését. Az oklevél kibocsátói Hunyadival és Szécsi Dénes esztergomi érsekkel az élükön névszerint felsorolt magyar prelátusok és bárók, azután Necpáli László és Szentmiklósi Pongrác István, akik a köznemesség politikai vezető csoportjának tagjaiul tekinthetők, őket követőleg ugyancsak névszerint említett hét városi követ, majd összefoglalólag és személytelenül: ceterique milites, nobiles, cives et nuncii universitatis nobilium, civitatum et incolarum regni Hungarie ipsum totum regnum Hungarie representantes.376 A fogalmazás eltér a szokásostól és feleslegesen szószaporítónak látszik. Az et nuncii universitatis nobilium, civitatum et incolarum regni Hungarie kifejezésre semmi szükség sincs, ha Hunyaditól kezdve a névszerint felsoroltak és az általánosságban említett milites, nobiles, cives együttesen volnának az egész ország képviselői. Indokoltnak bizonyul ellenben a betoldás, ha úgy fogjuk fel, hogy vele az oklevél éppen azt óhajtja kifejezésre juttatni, mégpedig az osztrák rendek számára érthető módon, hogy nem az előkelők, hanem csak a nemesi és polgári követek á regnum képviselői. A representantes szó nyelvtanilag csak a nuncii-val egyeztethető s el sem tudjuk képzelni, hogy a névszerint felsoroltakra is vonatkoztatható lenne. Egy másik oklevél a sablonostól eltérő felsorolásával nyújt segítséget az eligazodáshoz. Ulászló 1442. augusztus 16-i menlevele ez, amellyel Erzsébetet biztosította, hogy a tervezett esztergomi tárgyalásokra szabadon jöhet és onnan ugyanúgy távozhat. ígéretének megtartásáért nemcsak hívei, hanem mások is, mint Brankovics György és Ciliéi Frigyes eskü alatt kezességet vállaltak az oklevél záradékában. Hosszú névsoruk így alakult: A- főpapok és Brankovics, Ciliéi, Hédervári Lőrinc nádor, Újlaki Miklós, Thallóczi Matkó bán után nyolc előkelő lengyel és három magyar úr következik, azután Vince hantai prépost, Tetétleni Kelemen, Kustáni Dániel, Rédei Péter, Varjas Miklós, Pochy Mihály, Bresztóci György „nominibus et in personis communitatis regni Hungarie" s végül Szlavónia és Erdély követei zárják le a sort.377 A mondat szerkezete nem engedi meg, hogy a magyar főpapokat és főurakat több joggal tartsuk a communitas regni Hungarie nevében beszélni hivatottak-374 így az 1439-i deeretum bevezetésében vagy az 1441. szept. 1-i tanácskozás oklevelében. Vö. a 137. jegyzettel. 376 A képviseleti felhatalmazást feltüntető forráshelyeknek hosszú sorozatát, amely Chmel, Dogiel, Katona adataival még növelhető, 1. Bónis Oy.: Hűbériség ós rendiség a középkori magyar jogban. Kolozsvár, 1947. 521. 1., 209. j. 376 Chmel, I. k. 374.1. A kiadásban a civitatum szó hiányzik ; ezt az oklevél egykorú másolatai (Dl. 44.622. és 44.623.) alapján pótoltuk. Ugyanígy közli a szöveget Katona is. (i. m. XIII. k. 820. 1.) 37 ' Teleki, X. k. 120. 1.
