Századok – 1957

Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529

540 MÁLYPBZ ELEMÉI!. Alvajdaság, alszékelyispánság, vicebánság, alnádorság és alországbíróság, vagyis a közigazgatási és bírói funkciók ellátása, az államnak mint elnyomó hatalmi szervnek a szolgálata nyújt elsősorban alkalmat a meggazdagodásra, azután a királyi udvarban forgolódás, örökölt birtok esetében pedig a szerencse, esetleg sikeres házasság, amely segít megtartani, netán gyarapítani az ősök szerzeményéi. Mindez azonban azt is jelenti, hogy az eltolódás a rendek közt, a köznemesség erősödése, előtérbe jutása a nagybirtok urai mellett, egyáltalán nem bontja meg a feudalizmus egységét. Világnézet és morál lényegükben azonosak maradnak. Nincs is ok megváltozásukra, hiszen a nemesség vezetői ugyanolyan módon szerzik vagyonukat, mint a bárók. Nyilván nagyobb volna ellentétük az államélet terén, ha a nemesek gyorsabb ütemben tértek volna át a piacra termelésre, mint a bárók. Ily változásról azonban nem szólnak adataink, az államélet vizsgálata pedig — ismételjük — szintén negatív eredménnyel jár. VI Áttekintve az országgyűlések történetét, kaleidoszkópszerűen változó képek tűntek elénk, amelyek valósággal megcáfolják a feltevést, mintha lépésről-lépésre egyenletesen haladó fejlődés láncszemeinek volnának tekinthetők a köznemesi követek tanácskozásai. Nem állíthatjuk ugyanis, hogy a köznemesek először ritkábban, majd egyre gyakrabban gyűltek össze, vagy kezdetben megyénként csak néhányan, majd tömegesen jelentek meg, sőt azt sem mondhatjuk, hogy eleinte szivesebben fogadták a felszólításokat, később ellenben már nyűgnek érezték s lehetőleg elhárították azokat maguktól. Sorozatunk legelején állanak azok az adatok, amelyek szerint a köznemeseknek, gazdagnak és szegénynek, az örökös hűtlenség büntetésének terhe alatt kell Rákosra 1441-ben eljönniök, de ugyanilyenek zárják is azt le, 1457-ben szintén egyenkénti megjelenését kívánva, közben pedig 1454-ben fej- és jószágvesztéssel fenyegető figyelmeztetést hallunk az engedetlenek felé elhangzani. 1446-ban Szabolcs megye csak egy követet küld a kormányzóválasztó országgyűlésre, ugyanakkor s más években máshonnan a köznemesség a kortársakat meglepő módon, az ő szemükben hatalmasnak tűnő tömegekben verődik össze, sőt van rá eset (1450), hogy maga kiáltja ki, nem törődve Hunyadi kedvetlenségével, a következő országgyűlést. Nem tanúfkodnak a meghívók fejlődésről a tanácskozások gyakoribb vagy ritkább voltát illetőleg sem, ha 1442-ben három országgyűlést hív össze a királyr

, viszont 1449-ből egyetlenegyre vonatkozólag sem ismerünk adatot. Sőt még azt sem állíthatjuk, hogy a szervezet fokozatosanfejlődött, mintha eleinte a megyék nem is tudták volna, hogy megbízottjaikat mily ügyek eldöntésére küldik el s csak 1450 óta állott volna módjukban, a tárgysorozat előzetes ismerete alapján, már otthon meghatározni állásfoglalásukat. Zsigmond kezdeményezése, hogy nemcsak jó előre közölte a megyékkel, mily ügyeket óhajt az országgyűlésen tárgyaltatni, hanem előzetes megvitatás végett eléjük terjesztette javaslatait, halála után, igaz, nem talált folytatásra -— legalább nincs adatunk reá —, azonban Ulászló 1441-i meghívójának birtokában azt is megállapíthatjuk, hogy a visszaesés korántsem volt oly nagy, mintha 1450-ig kellett volna a megyéknek várniok.amíg visszanyerik hatáskörüket. Minden látszat, sőt bizonyítékul való felhasználásra igényt tartó országgyűlési meghívó ellenére mégis van fejlődés, mint az adókérdés alakulása