Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
A MAGYAR RENDI ÁLLAM HUNYADI K0RÁJ3AN 539 kudarcba fulladt. Pedig az előnyök, amelyek itt kínálkoztak, a török veszedelmet mérlegelők szemében csábítóknak tűnhettek fel, mert Frigyes oly tanácskozásra gondolt, amelyen Csehország, Szilézia, Ausztria, Stájerország, Karinthia, Krajna képviselői is részt vesznek. A külpolitikai terv, hogy Magyarország ne egyedül vívja meg élet-halál harcát, kétségtelenül helyes volt, azonban a köznemesség, bár akkor még teljesen hiányoztak a következő évszázadban tudatosult tapasztalatai, egészséges érzékkel felismerte, hogy egy nyugat felől megszervezett védővonal nem az ország érdekeit szolgálná. Hiába hangzott el Frigyes biztatása, hogy hívei minél több előkelőt, bárót és nemest hozzanak magukkal, rábeszélése, bármennyire emlegette a tárgyalásra kerülő ügyek rendkívüli fontosságát és ,,az egész magyar királyság közös javát" szolgáló jellegét,36 4 hatástalan maradt. Mit sem nyomott a latban, hogy az esztergomi érsek familiarisa, Dédi Farkas László a köznemesség legaktívabb csoportjába tartozott. Szava éppen úgy visszhang nélkül maradt, mint ahogyan Újlaki Miklósra és familiarisaira is csak addig hallgatott a nemesség, amíg Hunyadi szövetségesei voltak. Mihelyt a leggazdagabb magyar főúr szembe fordult nem is Hunyadival, hanem fiaival, hiába voltak óriási uradalmai, hiába volt egyszemélyben erdélyi vajda és szlavón bán, egyesítve kezében a két nagy vetélytárs hatalmát, megtetézve a főkapitányi tiszttel, sőt hiába voltak familiarisai a köznemesség vezetői között , tehetetlenül, megbénulva állott. A közvélemény ki nem mondott szavával, egyszerűen az együttérzés megvonásával életképtelenné tette a Habsburg-hatalomra támaszkodó törekvéseket. Ezek után bizonyára egy-két utalás is elegendő megindokolni azt a véleményünket, hogy a köznemességet a nagyobb politikai szerepléshez nem a termelési viszonyok megváltozása segítette, mintha azért tudta volna az állam jellegét módosítani, mert vezető csoportja, a bene possessionatus réteg, áttérve a fejlettebb gazdálkodásra, a piacra termeléssel egyszerre nagyobb jövedelemhez jutott volna. Úgy'véljük, a jobbágyság munkaerejének hasznosítására egyaránt volt módja a nagybirtok urainak és a köznemeseknek s ők egyformán éltek is a kizsákmányolás lehetőségével. Vagyis főúr és köznemes jövedelmében, amennyiben ez a jobbágyságtól származott, aránybeli eltolódás nem következett be. Amilyen mértékben gyarapodott az egyik, ugyanolyanban gazdagodott a másik. Ha tehát csak a termelési viszonyok változása okozna társadalmi eltolódást, illetőleg ily változás önmagában képes volna átalakítani a társadalmi rétegek kapcsolatát, Zsigmond és Hunyadi korát szinte mozdulatlan állapotoknak kellene jellemezniök. Láttuk azonban, hogy a valóság más. Ezt a valóságot példáink — úgy hisszük — kellőképpen megmagyarázzák. A köznemesség vezető rétege nem újonnan jutott vagyonához. Ezt vagy örökölte vagy maga szerezte, esetleg növelte meg. Vagyonszerzésének módja azonban pontosan az, mint félévszázaddal korábban volt. 364 Chmel, I. k. 119.1., Bachmann A.: Urkunden und Aetenstüeke zur österreichi" sehen Geschichte im Zeitalter Kaiser Friedrichs III. und König Georgs von Böhmen-1440—1471. (Fontes rerum Austriacarum. II. sor. Diplomataria et acta. 42. k.) Wien, 1879. 7. 1. A Frigyes és Schlick nevében kelt iratokat Aeneas Silvius fogalmazta meg. A Chmelnél olvashatót 1. Wolkan,l/2. k. 13. l.,a Bachmann által kiadottat uo. 1.1. (További iratok : Wolkan, id. kötet 3., 7., 9. 1.) A propagandára jellemző az a levél, amelyet Salánki Ágoston, Erzsébet egykori kancellárja máj. 1-ón Esztergomból a bártfaiakhoz intézett, hangoztatva, hogy az érsek, Szócsi Tamás és más urak, valamint a városok meg fognak jelenni az országgyűlésen, tehát ők is küldjék el megbízottjaikat. (Bártfa város lt. Középkori oklevelek. 401. sz.)
