Századok – 1957

Krónika - Anna Mihajlovna Pankratova (1897–1957) (Molnár Erik) 479

KRÓNIKA ANNA MIIIAJLOVNA PANKRATOVA (1897-1957) A magyar történészek tábora őszinte megilletődéssel búcsúzik az ez évben elhunyt Anna Mihajlovna Pankratovától. Anna Mihajlovna Pankratova a szovjet történészeknek abba a generációjába tartozott, amely együtt növe­kedett a forradalmi munkásmozgalommal és ennek megtestesítőjével, a Szovjet­unióval. Munkáscsaládból származott, de a nehézségeket leküzdve, még a cári Oroszországban elvégezte az egyetemet. Tudását kezdettől fogva a forradalmi munkásmozgalom szolgálatába állította. Már egyetemi évei alatt esti munkás tanfolyamokon tanított. Fáradhatatlan aktivitással vette ki részét a polgár­háborúból. Szervezte a szovjethatalmat az odesszai került falvaiban, az inter­venció idején résztvett partizán csapatok alakításában, ha kellett nem kerülve a veszélyeket, illegálisan dolgozott. Csakhamar az odesszai pártbizottság, majd 1920-ban az odesszai kerületi pártbizottság titkára lett. Ebben az időben a pártbizottság női szekcióját vezette és az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága női szekciója helyettes vezetője volt. A történettudomány, elsősorban a munkásosztály története iránti érdek­lődése a forradalom győzelme után ébredt fel, amikor az uráli területen a szak­szervezetekben folytatott pártmunkát. 1922-től kezdve elvégezte a Vörös Professzura Intézetét s azóta a történettudománynak szentelte ideje legjavát. Történettudományi munkáinak száma meghaladja a 200-at. Számos, az oroszországi munkásosztály történetére vonatkozó forrásgyűjteményt kezde­ményezett és szerkesztett. Szerkesztette a Szovjetunió történetét összefoglaló középiskolai tankönyvet, amelyr épp úgy, mint az általa szerkesztett gyűjte­ményes kötet az első orosz forradalom nemzetközi hatásáról és az első orosz forradalomról szóló népszerű munkája, magyar nyelven is megjelent. Életének főművét, az oroszországi munkáosztály történetéről szóló nagy könyvet azonban nem tudta már befejezni, bár ennek egyes részleteit tanulmányok formájában közzétette. Kivette részét a történettudomány oktató és szervező munkájából is. A moszkvai és a szaratovi egyetem és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett működő Társadalomtudományi Akadémia tanára volt és ebben a minőségében nagy hatást gyakorolt a felnövekvő új történészgenerációra. Több történettudományi folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, a „Voproszi Isztorii"-nak, a vezető szovjet történettudományi folyó­iratnak pedig haláláig főszerkesztője volt. 1955-ben megválasztották a Szovjet­unió Történészei Nemzeti Bizottságának elnökévé és ugyanezen idő óta a Történettudományok Nemzetközi Bizottsága Irodájának is tagja volt. Tudo-

Next

/
Thumbnails
Contents