Századok – 1957

Tanulmányok - Nemes Dezső: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917–1919-ben 8

A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM ÉS A MAGYAR FORRADAEMI ERŐK 43 sértették a forradalmi törvényességet. 1953-tól megkezdődött némelyik említett hiba kijavítása, de mivel a párt Központi Vezetőségének politikai irányvonala hol jobbra, hol „balra" lengett ki, a hibák kijavítása lassú és egyenetlen volt. Mint ismeretes, a népi demokrácia külföldi és hazai ellenségei mindezt kihasználták. A szocialista országok elleni felforgató tevékenység szervezésére és irányítására alakított, amerikai és más imperialista szervektől támogatott és irányított ellenforradalmi összeesküvők tevékenysége óriási segítségben részesült az áruló „nemzeti kommunistáktól", akiknek élén Nagy Imre > csoportja ált. Az új, „kommunista" mezbe bújtatott revizionizmus a nemzetközi és a belső reakciótól hasonló feladatot kapott és fogadott el, mint amilyet a jobboldali szociáldemokraták és centristák kaptak és teljesítettek 1919-ben, amikor a párton és a tanácshatalmon belül aknamunkát indítottak a ' proletárdiktatúra ellen. Ez a feladat a következő volt : „elvi" támadások a , proletárdiktatúra ellen, természetesen a „demokrácia", sőt „szocialista demokrácia" nevében ; a munkásosztály vezető szerepének elvi tagadása azzal az ürüggyal, hogy az „atomkorszakban" ez a lenini elv már „elavult" és kicserélendő „az értelmiség vezető szerepének" elismerésével; a munkásosztály vezető szerepének tagadása természetesen a munkásosztály történelmi szerepének, a proletárdiktatúra szükségességének tagadását jelentette, a hatalom elvételét a munkásosztálytól és átadását egy másik osztálynak, a k burzsoáziának, amely restaurálja majd a kapitalizmust ; annak a buharinista revizionista tételnek „elvi" visszaállítása, hogy az „osztályharc kialszik" a szocializmus építésének időszakában stb. Mindez az „elvi" bomlasztó tevékenység természetesen párosult nagyonis aktív gyakorlati frakciós tevékenységgel. Ez az áruló, de álcázott frakció azt tűzte ki feladatául, hogy megbontsa a párt egységét, demoralizálja és dezorganizálja a pártot. Bomlasztó munkája szerves része volt az amerikai és egyéb imperialisták által szervezett és irányított ellenforradalmi tömb összeesküvő tevékenységének. Az ellenforradalmi tömb minden rétegét és „árnyalatát" „elvileg" és gyakorlatilag egyesítette az, hpgy felélesztették és szították a régi magyar sovinizmust, a proletárdiktatúra, a szocialista tábor összes ellenségeinek szovjetellenes rágalmait. Az egykori pártvezetőség és az egykori kormány egyik fő hibája éppen az volt, hogy nem folytattak elvi harcot a támadó revizionizmus ellen, a külső és belső ellenforradalmi erők „kommunista" faltörő kosa ellen. Az egykori vezetőség következetes elvi harc helyett egyre nagyobb mértékben áttért az eszmei megbékélésre, ami csak megkönnyíthette a revizionizmus támadását, az ellenforradalom eszmei és gyakorlati előkészítését. A múlt év október 23-án megkezdődött ellenforradalmi lázadás, Nagy Imre pártonbelüli frakciójának majd kormányának áruló szerepe arra késztette a magyar — és nemcsak a magyar — kommunistákat, hogy a tragikus eseményekből levonják a szükséges tanulságokat. Ilyen tanulság az, hogy a régi szociáldemokrata revizionizmus leleplezése és elszigetelése után új, „kommunista" köntösben jelentkezik a revizionizmus, „nemzeti" jelleget aggatnak rá, hogy így is szembeállítsák a burzsoá nacionalizmust a proletár internacionalizmussal, elszakítsák az egyes szocialista országokat a szocializmus világtáborától és a szocialista tábortól elszakított országokban egyenként fojtsák el a proletárdiktatúrát. Ez a taktika, melyet oly gondosan kidolgoztak az amerikai és egyéb imperialisták, s az áruló szerep, melyet az „antisztálinista"