Századok – 1957

Tanulmányok - Nemes Dezső: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917–1919-ben 8

44 .NEMES DEZSŐ revizionisták játszottak „kommunista" álarcban, teljes meztelenségében megmutatkozott a magyarországi ellenforradalmi lázadás idején. A múlt év október-novemberi magyarországi események, azonban mást is megmutattak. A magyar forradalmi munkásosztály, elvetve a kapitalista restauráció terveit, a szocializmus egész táborától támogatva, a legsúlyosabb napokban alakult új forradalmi központ vezetésével gyorsan átszervezte harci erőit. A magyar parasztság, amely a munkásosztály segítségével és vezetésével szabadult meg a földbirtokosok és a bankárok jármából, nem volt hajlandó támogatni az ellenforradalom sötét erőit. A hitszegően előkészített ellenforradalom, melyet a nyugati imperialisták minden eszközzel támogattak és irányítottak, kudarcot vallott, mert gyorsan lelepleződött, és mert az ideiglenesen dezorganizált és demoralizált forradalmi erők a Kádár János vezette új forradalmi központ vezetésével gyorsan ujjárendezték soraikat és gyors testvéri segítséget kaptak az egész szocialista tábortól, elsősorban a nagy Szovjetuniótól. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom teremtette Szovjetunió, amely a testvéri szövetségből, a proletár internacionalizmusból eredő kötelesség teljesítésre ragyogó példát mutatott az egész világnak, gyors, testvéri katonai segítségével megvédte Magyarországot a nyugati, különösen az amerikai és a nyugat-német imperialisták megszálló csapatainak betörésétől. Lehetővé tette, hogy elkerüljünk egy hosszas polgárháborút és az ország kettészakítását(a nyugati imperialisták zsoldosai „mindenesetre" már meg is alakították a külön „dunántúli kormányt", amely „közvetlenül" az ENSZ-hez és a nyugati kormányokhoz fordult „katonai segítségért", vagyis megszálló csapatok küldéséért). Az egész szocialista tábor és az egész nemzetközi kommunista mozgalom testvéri, erkölcsi-politikai segítségéből a magyar munkásosztály és nép azonnal megértette, hogy a nemzetközi és a belső reakció egyesült erői elleni harcban az egész nemzetközi forradalmi mozgalom támogatását élvezi. Mint ismeretes, Magyarország forradalmi erői az ellenforradalom elleni harcban elnyerték nemszocialista országok antiimperialista erőinek támogatását is. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi szocialista ország gyors anyagi segítsége nagy jelentőségű volt abból a szempontból is, hogy lehetővé tette az infláció elkerülését és a gazdasági élet gyors helyreállítását. De olyan értelemben is nagy jelentőségű volt, hogy ez a nemzetközi proletár szolidaritásnak, a szocialista táborhoz tartozó országok megbonthatatlan egységének újabb ragyogó megnyilvánulása. A magyarországi eseményekben világméretű osztályharc, két világrendszer — a rothadó imperializmus és a földkerekségnek immár egyharmadán elterjedt szocializmus — harca folyt. Az imperializmus világa csatát vesztett Magyarországon. A szocializmus fiatal világrendszere legyőzte az imperialistákat, a magyar munkásosztály és parasztság legyőzte az ellenforradalom erőit. 1919-ben az imperializmus világának sikerült vérbe fojtania a fiatal Magyar Tanácsköztársaságot és leverni a szocialista forradalmat más európai országokban is. 1956-ban már nem lehetett megdönteni a népi demokratikus Magyarországot, mert kiállt mellette egy nagy világhatalom, a Szovjetunió, és az azóta megszületett új szocialista világrendszer. Az imperialisták sötét tervei szerint a magyar ellenforradalomnak az volt a feladata, hogy gyengítse és bomlassza a szocializmus táborát, megteremtse a szocialista országok elleni háború új tűzfészkét. A magyarországi