Századok – 1957
Szemle - Tilkovszky Lóránt: Az 1831. évi parasztfelkelés (Ism. Kovács Endre) 466
466 SZEML H) téve, hogy az átírás nem torzított — kitűnő helyszíni ismeretre van szükség, amivel ém sem rendelkezem, azonban egy helységet biztosan meg tudok fejteni és ez Sanetus Venzeslaus, amely nem más, mint Gyanajalva. Ahogyan eeclesia Sanoti Benedicti esetében. amely azonos Felsőszentbenedek-kel, a templom védszentje adja a megoldást, így van ez Gyanafalvánál is. Egész Vas megyében egyedül a gyanafalvai templom van Szent Vencelnek szentelve! A határjárás eszerint Gyanafalvánál vette kezdetét és úgy haladt délkelet felé, de Felsőszentbenedeknél ismét északra kellett fordulnia, mivel terra speculatorum alatt nem érthetünk mást, mint az Örség-ot, tehát Vas megyének azt a részét,, amely a Rába jobb partján Velemér és Egyházasrákos között terül el. 5. A név- és helységmutató, valamint a szójegyzék és tárgymutató — amelyek az okmánytár végén találhatók — kitűnőek. Hiányolom azonban a sajtóhibák jegyzékét, mert ilyen nagy terjedelmű munka, sajnos, nem jelenhetik meg sajtóhibák nélkül, bárminő gonddal állítsák is azt össze. Nem kutattam sajtóhibák után, így csak azokat említem meg, amelyek szemembe ötlöttek. Könnyen megállapítható sajtóhibával találkozunk pl. a 368. számnál a 251. lapon, ahol a felülről számított 8. sorban urrtrum ipsa tea olvasható utrurn ipsa terra helyett, vagy az 527. számnál, ahol az esztergomi káptalan oldevele 1244-ből valónak van feltüntetve, holott 1214-bői származik. Már nehezebb volt észrevenni a sajtóhibát a 62. számnál, ahol az alulról számított 15. sorban Sceretem női névvel találkozunk, amely így értelmetlen, hanem Sceretew a ht íyes, vagyis Szerető, a 242. számú regesztában az egyik szabados neve Typsa helyett Typsw, míg a másiké Bouka helyett Pouka. E sorok írója maga is foglalkozott nyugat-magyarországi okmánytár kiadásának gondolatával. Elképzelése akkor nem valósulhatott meg, s most az a tudat vigasztalja,, hogy ezt a feladatot Hans Wagner és munkatársai ebben az I. kötetben jól oldották meg-HÁZI JENŐTILKOVSZKY LÓRÁNT : AZ 1831. ÉVI PARASZTFELKELÉS (Budapest, Művelt Nép. 1955. 164 1.) A Dózsa-féle parasztháború óta nem került sor a régi Magyarország területén még egy olyan antifeudáhs felkelésre, amelynek intenzitása ós kiterjedtsége-az 1831. évi kolerafelkeléséhez volna hasonlítható. A paraszti osztályharcnak ez a nagyszabású megnyilatkozása azonban jórészt csonkán vagy torzítva maradt az utókorra. Lefolyásáról száz év alatt ahg vált ismertté több, mint amennyit az egykorú szemtanúk, Balásházy János és Kutsma András erősen szubjektív leírása1 hagyományozott ránk, az a szemlélet pedig, amellyel történetíróink a múltban e kérdést tárgyalták, éppen a paraszti felkeléslényegét szorította homályba. A zempléni, abaúji, sárosi, szepesi túlnyomórészt szlovák parasztok szociális okokból folyó nagy antifeudáhs mozgalmában nem az objektív társadalmi helyzet, hanem a nép ,,felvilágosulatlanságá"-nak és egyes lelkiismeretlen lázítók demagógiájának következményét látták. Az utóbbi években a szlovák történetírás tette meg az első lépéseket a kolerafelkelés forrásanyagának feltárására és értékelésére. Néhány kisebb kísérlet (Markus-1951-ben és Báláz 1948-ban megjelent dolgozatai) mellett Daniel Rapant nagy munkája jelentette a legfontosabb lépést ebben a tárgykörben. Rapant kétkötetes forráskiadványa egy egykötetnyi bevezetője2 az Országos Levéltár és egyes, a felkelésben érintett vármegyék (Szepes m. és részben Zemplén m.) levéltára idevágó forrásanyagának feltárásával részletekbemenően világítja meg a paraszti felkelés eseménytörténetét anélkül * azonban, hogy minden korábbi hézagot betöltene. Az ismert szerző ebben a voluminózus munkájában eléggé általános hátteret rajzolt a kelet-szlovákiai felkeléshez, s a könyv nagy adatgazdagsága ellenére sem sikerült minden részletében következetesen felfednie azokat a rugókat, amelyek a felkelést — hic et nunc ! — kiváltották. De a forrásanyag további feltárásában s értékelésében is maradt még tennivaló Rapant művének meg-1 Balásházy János: Az 1831-dík esztendős felsőmagyarországi zendüléseknek történeti leírása, Pest, 1832. Andreas Kutsma: Brevis horrendae rusticanae in terris Scepusiensibus seditionis deseriptio. Lőcse, 1834. 2 Daniel Rapant: Sedliacke povstanie na vpehodnom Slovensku roku 1831. Bratislava, SAV, I—III. 1953.
