Századok – 1957

Szemle - Shannon; Fred A.: Americas Economic Growth (Ism. Solt László) 445 - Smith; Howard R.: Economic History of the United States (Ism. Solt László) 445

452 SZEML H) (a Texas, Louisiana, California partvidéki olajmezők, a háború -alatt épült szintetikus gumigyárak, az Inland Waterways Corp.) magánkézre adásáról stb. Az új kormány tehát, ha az alapvető dolgokban nem is különbözött a régitől, kétségtelenül — ezt jól látja a szerző — a tőkéseket fokozottabban szolgálta ki. Véleményem szerint Smith művének elemzése kapcsán komoly .figyelmet érdemelnének a módszertani kérdések is, valamint annak a problémának a vizsgálata, hogy a különböző történelmi tényezők értékelésében mennyire mutatkozik meg a materialista történelem-felfogáshoz való — akár tudatos, akár spontán — közeledés. A mű bőven adna alkalmat és szolgáltatna anyagot ilyenirányú elemzésre. Ennek elvégzése ugyanakkor egyet jelentene a mű mögött meghúzódó teljes történelem filozófiai koncepció feltárásával. Ez alkalommal azonban nincs módunkban ezekbe a részletekbe belemenni. A módszertani kérdések kapcsán csupán egy tényt kívánunk-kiemelni, amely egyrészt a mű tudományos szemléletének is mértéke, másrészt szorosan kapcsolódik a szerző kapitalizmus-kritikájához. Smith előszeretettel cáfolja meg, rombolja le a monopoltőke presztízsének emelése érdekében a tőkés körök által propagált „gazdasági csodák"kal kapcsolatos ábrándokat, történelemhamisításokat. Ezt teszi pl., amikor az első világháborút követő egyéves „boom" megmagyarázására felvonultatja a reális gazdasági tényezőket (további hajóépítési program, a gépkocsiipar fellendülése, építkezés a háborús hiány pótlására, állami kölcsönökkel támogatott exporttevékenység stb.) és nem elégszik meg a „háborús kötöttségektől megszabadult" szabadvállalkozás csodálatos erejére vonatkozó mítosszal (508. 1.), vagy amikor az üzleti körök által reklámozott „perpetual prosperity" elméletet vizsgálva ugyancsak a reális gazdasági tények alapján kritikailag elemzi a 20-as évek második felének prosperitását (533—535. 1.). Shannon művére, mint már korábban jeleztük, kevésbé jellemző a szerves egészet alkotó, egységes koncepció, ugyanakkor azonban szemlélete tisztább (nem tarkítja a Smithnél nem egyszer felbukkanó fehér sovinizmus, nem bonyolítják a.,,déli nézőpoiit" furcsaságai), kritikája pedig sok szempontból még mélyebbre, a kapitalizmus gyökeréig nyúlik. Ilyen természetűek pl. a polgárháború „agrárprogram"-jával és a polgárháború után kibontakozó tőkés mezőgazdasági politikával kapcsolatos észrevételei. Ismeretes, hogy a polgárháború után a Dél mezőgazdaságában általánossá vált a bérleti és főképpen a részes bérleti rendszer. Ennek közvetlen gazdasági okát — mint Shannon megjegyzi, — nem nehéz felderíteni. Logikus következménye volt ez a Dél általános tőkeszegénységének. Az 1860-as, 1870-es években kevés olyan nagybirtokos volt, aki elég készpénzzel vagy hitellel rendelkezett ahhoz, hogy a termény értékesítéséig fizetni tudja a munkabéreket. De nem ez a kérdés lényege, hanem az, hogy a szövetségi kormány megszegte 1864-ben és 1.865 elején a volt rabszolgáknak a föld felosztására tett ígéretét. Ennek az ígéretnek a beváltása pedig, és ezen felül a pillanatnyilag legszükségesebb mezőgazdasági felszerelés biztosítása —- mint Shannon hangsúlyozza — az igazságosság legelemibb követelménye lett volna azokkal az emberekkel szemben, akiknek a munkája az ültetvényeket tulajdonképpen megteremtette... (347. 1.). IIa ez megtörténik és ha ezen felül a valóban felvilágosult homestead törvény segítette volna elő a földnélküli fehérek és négerek új honfoglalását a termékeny nyugati földterületeken, a Dél nem süllyedt volna abba az elrettentő nyomorba, mint amely a nagybirtokok fenntartása nyomán bekövetkezett (uo.). Iíol volt azonban ekkor már a zászlók alá invitált négerek előtt meglobogtatott „40 acre és 1 öszvér" fényes ígérete? . . . Shannon igen meggyőzően kimutatja, hogy a részes bérleti rendszer szükségszerűen a maga színvonalára, a puszta létfenntartás színvonalára rántotta le az egész mezőgazdasági társadalmat, a mezőgazdasági bérmunkásokat, bérlőket, kisgazdákat egyaránt. Magának a részesbérlőnek ez a rendszer még kevesebb biztonságot juttatott, mint amennyit régen a rabszolga élvezett (348. 1.). Eddig' még, úgy fogalmazhatnék : a feudális maradványok felszámolását veti fel a szerző. Ezzel részben összefügg, részben pedig már messzebbre megy az, ahogy a mezőgazdaságba való kapitalista behatolás súlyos következményeit feszegeti az ugyancsak a polgárháború után széleskörűen elterjedt „crop-lien credit system", a lábon álló termés jelzáloglekötése ellenében sokszor természetben nyújtott hitelek leleplező erejű tárgyalása. Ez a rendszerré szélesedett, módszer a termelési kizsákmányolást még a legdurvább kereskedelmi csalással, kizsákmányolással is tetézte. Az eredmény gyakran az volt, hogy a hitelező tulajdonába vándorolt át a £öld. Nemcsak bérlŐK, részesbérlők, hanem — mint Shannon hangsúlyozza — szabad farmerek is tömegesen elvéreztek a hitelező kezén (352. 1.). Gyakran az ültetvényes és kereskedő-hitelező egy személyben egyesült (planter-merchant), és ezen az alapon valóságos úri rabszolga rendszer fejlődött ki ... A bérleti, részesbérleti és a „crop-lien" rendszer gazdasági kihatása pedig : monokultúra, túltermelés, alacsony árak, általános nyomor-színvonal. Shannon e mellett még kimutatja, hogy ezek a jelenségek korántsem korlátozódtak csupán a polgárháború