Századok – 1957

Szemle - Shannon; Fred A.: Americas Economic Growth (Ism. Solt László) 445 - Smith; Howard R.: Economic History of the United States (Ism. Solt László) 445

SZEMLE 453-utáni történelmi szakaszra, hanem ugyanúgy meg lehetett őket találni a 30-as években, sőt a második világháború után is (353. 1.). Ugyancsak a kapitalizmus alapjait érintő kritikai részeleteket tartalmaz Shannon könyvének az 1865—1900 közötti munkaviszonyokat tárgyaló fejezete. A jelzett időszakban fennálló nyomasztóan súlyos munkakörülmények és azok okainak elemzése kapcsán rátapint a kapitalizmus alapproblémájára, a termelés és vásárlóképes kereslet ellentétére és bírálja magának a kapitalista profitnak a kategóriáját, aminek — mint megjegyzi — ,,az a tendenciája, hogy fölös termékeket "hoz létre, amelyeket sem a belső, sem a külső piac nem képes felvenni" (506—507. 1.). Sötét színekkel festi meg a polgárháború alatt és azt követően állami jóváhagyással folytatott üzletszerű bevándorló toborzást. A hajózási vállalatok fáradságot és ügynököket nem kímélve igyekeztek minél több bevándorló munkaerőt szállítani az „ígéret földjére". Az ilyenirányú tevékenység megalapozására a kongresszus jóváhagyta az 1 millió dollár tőkével ós kormányzók, szenátorok stb. részvételével induló American Emigration Co. szervezését. Shannon a következő élesen kritikai megjegyzést fűzi e vállalkozáshoz : „A célkitűzés az volt, hogy megfelelő sztrájktörő tartalékhadseregről gondoskodjanak. Ennek érdekében a szövetségi kormány legalizálta a szerződés alapján előre lekötött munkásoknak a behozatalát, holott ugyanakkor harcot folytatott a déli rabszolgarendszer felszámolásáért..." (508. 1.). Mindez, mint a szerző hangsúlyozza, lényeges alkotóeleme volt az adott időpontban fennálló ár- ós profitrendszernek, és sokak téves nézetétől eltérően — nem maga a bevándorlás és ezzel a munkások számának növekedése okozta a problémát, hanem az a körülmény, hogy a bevándorlókat rosszabbul fizették, hogy a bérek lenyomására, a munkások vásárlóerejének további csökkentésére használták fel őket (507. 1.). Bár a „contract labor"-t eredetileg csak a polgárháború idejére engedélyezték, a tőkések az 1885-ös kongresszusi tilalomig nyíltan továbbfolytatták az üyen természetű munkaerőtoborzást, sőt „diszkrétebb" keretek között a tiltó határozat meghozatala után is. Ugyanebben a fejezetben tömegesen vonultat fel Shannon kirívóan leleplező tényeket a munkások lakásviszonyairól (közvetlenül a polgárháború után egyedül New York-ban 100 000 „slum" lakó volt), a nyomor méreteiről, s ennek folytán a prostitúció hatalmas arányú elterjedéséről (a 60-as évek vége felé New York-ban 697, sőt más adatok szerint 750 bordélyház volt), a női és gyermekmunka nagy arányairól. Henry Bergh •— jegyzi meg gúnyosan a szerző — már 1866-ban létrehozta Állatvédő Egyesületét, de csak 8 évvel később indult mozgalom a gyer mekek megvédésére. „Amikor a gyermekvédő egyesület mfegkezdte munkáját, kiderült, hogy a Twist Oliver-ben lefestett viszonyok messze elhalványulnak az amerikai slum-ökben fellelhető állapotokhoz képest" (512— —513. 1.). De, Smith-hez hasonlóan, Shannon élesen bírálja az amerikai történelemnek a monopóliumok fejlődésével kapcsolatos különböző jelenségeit is. Metodikáikig figyelemre méltóak a polgárháborúnak a koncentrációs folyamat előmozdításában játszott szerepére vonatkozó megállapításai (420. 1.). Már ezekben, a monopolkapitalizmus fejlődésének kezdeti jelenségeit vizsgáló fejtegetéseiben világosan leszögezi a maga álláspontját. Nem feltétlenül természeténél fogva — írja —, de lehetséges, hogy a „big business" hatékonyabb, mint a kisebb vállalatok. Kinek van azonban haszna az óriásvállalatok által az ésszerűsítés révén különböző területeken elért megtakarításokból ? Semmiképpen sem a fogyasztónak, hanem a monopóliumoknak (421. 1.). A monopóliumok fejlődésének megmdulását a magasra szított polgárháborús patriotizmustól fáradt tömegek apátiája kíséri. Ezek a körülmények különösen megkönnyítik az üzletembereknek, hogy teljesen kezükbe ragadják az állam gyeplőjét, a politikusok irányítását (422.1.). A kor kiemelkedő emberei nem a politikusok, hangsúlyozza Shannon, hanem az üzletemberek, a Rockefellerek, Morganok, Vanderbiltek, Gouldok, Carnagiek. A politikusok mennek, helyükbe újak jönnek ; az üzletemberek nevei viszont tartósan bevésődnek a nemzet emlékezetébe. A szerzőnek ezekről a nagyragadozókról táplált véleménye pregnánsan kifejezésre jut a róluk adott jellemzésében : „Lényükben az előrelátás, vakmerőség, bátorság, cselekvőerő ós kivitelezési készség mellett ott lakozott a mohóság, kapzsiság, kegyetlenség, szédelgés és a teljes könyörtelenség" (uo.). „Kiemelkedő" példaként említi meg Cornelius Vanderbiltot, a vasútkirályt, akinek jellemében a fent felsoroltakhoz még a mérhetetlen hiúság is járult. Ha a közösség nem volt hajlandó Washington mellett neki is szobrot emelni, gondoskodott arról ő maga. Ajnikor pedig üzleti műveleteinek törvényességót firtatták, durván ezzel vágta el : „Törvény? Mit érdekel engem a törvény? Nem elég, hogy enyém a hatalom?" (uo.). Vagy a másik kiemelkedő figura, Goukl: nevének említése — jegyzi meg szarkasztikusan Shannon — egy nemzedéken át, vagy annál is tovább elegendő volt a gyermekek ijesztgetésére (423. 1.). Shannon, Smith-hez hasonlóan, bős--