Századok – 1957

Szemle - Shannon; Fred A.: Americas Economic Growth (Ism. Solt László) 445 - Smith; Howard R.: Economic History of the United States (Ism. Solt László) 445

448 SZEML H) háború óta eltelt 1V2

—2 évtized alatt tovább romlott, a mezőgazdasági árak jóval erősebben csökkentek, mint a nagykereskedelmi árindex általában, s voltak mezőgazdasági területek — nem is kis számban —, ahol a farmok 50%-át terhelte jelzálogadósság (376. 1.). A monopolizálódási folyamat előrehaladásával egyre inkább hanyatlott a farmerek társadalmi súlya is. A monopolizálódás pedig feltartóztathatatlanul halad előre, a 80-as évek közepén már csak néhány cég marad a porondon az acéliparban, új „konszolidációk" születnek az alumíniumiparban, a hírközlés torén stb. (378. 1.). Mindennek eredményeként a farmer radikálizálódik. Figyelme változatlanul elsősorban a vasútkérdésre irányul. A vasutak elleni h&ngulatot fokozza a Cullom Committee néven ismeretes szenátusi vizsgálóbizottság leleplező jelentése (1886) a vasutak diszkriminációs tarifapolitikájáról. A 80-as években a farmerek monopóliumellenes harcának útját hol sikerek, hol kudarcok szegélyezik : a farmerellenes felsőbírósági Wabbash-döntést a diszkriminációs tarifapolitikát megtiltó Interstate Commerce Act, majd utóbbit az ismét a vasúti trösztöknek kedvező, hírhedt Minnesota Rate Cases követi. Valójában azonban, mint Smith esetről esetre kimutatja, a siker, a farmerek szempontjait figyelembevevő törvény vagy felsőbírósági döntés sem több, mint porhintés. Ezeket az „engedményeket" senki sem veszi komolyan (380. 1.), nem is beszélve arról, hogy talán a legcsekélyebb mértékben is gátolni tudnák a trösztök előretörését. Élesen megmutatkozik ez az évtized „legkiemelkedőbb" (és azóta is sokat reklámozott) trösztellenes törvénye, a Sherman Anti-Trust Act esetében. Smith félreérthetetlenü 1 kimutatja, hogy a kormány ugyan kénytelen volt számolni a farmerek részéről tapasztalható általános trösztellenes felzúdulással, s ennek is volt bizonyos szerepe a törvény létrejöttében, döntően azonban nem erről volt szó. A Sherman Anti-Trust Act az ekkor már előkészületben levő vámtörvény kompenzációjaként született meg, azzal a célzattal, hogy a monopóliumok részére igen fontos, szuperprotekcionista vámtarifatervezet részére kedvező fogadtatást biztosítson a törvényhozásban (387. 1.). A két törvény között azonban — hatékonyságukat tekintve — óriási különbség volt. Szavakban ugyan a Sherman Act is sokat adott: törvényellenesnek nyilvánított minden, az államok közötti kereskedelem korlátozására irányuló egyesülést, szerződést vagy összeesküvést. Azonban, mint Smith kiemeli, nem helyezett kilátásba a törvény megszegőivel szemben eléggé hatékony büntető rendszabályokat. Vajon valami csekély pénzbüntetés elriaszthatta-e ezeket a hatalmas konszerneket, vagy tartaniok kellett-e attól, hogy akad olyan bíróság, amely börtönbe veti e különben tiszteletre méltó vállalati igazgatókat — veti fel a kérdést a szerző (388. 1.). Ezzel a törvénnyel tehát —- állapítja meg Smith — a „business" rendkívül csekély „rizikót" vállalt. Annál hatásosabb volt viszont a McKinley-féle vámtörvény, amely még a polgárháború alatti igen magas szintnél is magasabbra emelte a vámtarifákat (uo.)! A századfordulót követő időszakban a monopohzálódási folyamatban, a monopolkapitalista átalakulásban új, sajátos vonások tűnnek fel. Az új „combination movement", állapítja meg Smith, természetesen sok egyező vonást is mutat a régivel, de ugyanakkor annál sokkal intenzívebb, gyorsabb és módszereiben, „technikájában" soltkai durvább. J. D. Rockefeller sem volt szégyellős, de most általánossá válnak a legsötétebb mód.% szerek : az üzlet i titkok megszerzése céljából a versenytárs alkalmazottainak megvesztegetése, a szerződésszegés, a versenytárs gépeinek megrongálása, megfélemlítósi célzatú szabadalmi perek, lejáratásképpen a versenytárs által gyártott cikkekről hibás modellek bemutatása stb. (435. 1.). Vajon arról van-e itt szó — veti fel a kérdést a szerző —, hogy korábban erkölcsösebbelt voltak az üzletemberek, lelkiismeretük parancsára tartózkodtak az egészen durva módszerektől? Korántsem. „Jóval inkább arról, hogy míg azelőtt a koncentrációra irányuló akcióikban óvatosan jártak el, s valamennyire tartottak a törvényes közbelépéstől, most már merészek lettek, annak biztos tudatában, hogy a törvény úgy sem fog semmit sem tenni" (uo.). Azonban nemcsak a módszerek változtak. Smith világosan látja a XX. század elejei monopolizálódási folyamat leglényegesebb új vonását : a finánctőke döntő szerepét. Nem véletlen, írja, hogy míg annak idején az első trösztöt, a Standaid Oil Co.-t John D. Rockefeller nagyiparos, az új fejlődési szakasz leghatalmasabb monopolista szervezetét, az US Steel Corporation-1 már J. P. Morgan, a bankár hozta létre. Ébben az új szakaszban az üzleti élet legfontosabb döntéseit bankárok hozzák meg, s a történészek joggal kezdenek beszélni a fejlődés egy sajátosan új szakaszáról, a finánckapitalizmusról (436. 1.). Ezek a gazdasági jelenségek szolgáltatták a hátterét annak a társadalmi reformmozgalomnak, amely most már a XX. század elejétől egyre szélesebb hullámokat vert és a privilegizált monopobsta rétegtől eltekintve a társadalom minden osztályát felölelte. A reformtörekvés : ebben jelöli meg Smith a XX. század elejei amerikai társadalmi élet legjellemzőbb vonását. Mindenki elégedetlen volt, mindenki változást akart-. Bizonyos „türelmetlen cinizmussal" kérdezgették az amerikaiak milliói: a nagy lehető-