Századok – 1957

Szemle - Uhlirz; Matilde: Otto III. (Ism. Kubinyi András) 443

444 SZEML H) Romanorum" tervből vezettek le, az utóbbi évtizedekben új értelmezést nyert. III. Ottó korszaka P. E. Schramm: Kaiser, Rom und Renovatio c. 1929-ben megjelent nagy műve óta felkeltette a német tudósok érdeklődését. Számos új tanulmány foglalkozott ettől kezdve e problémával. Ismeretes, hogy ezekkel — elsősorban Brackmann cikkeivel — mind a magyar középkor kutatói, mind a lengyel tudósok vitába szálltak. A vita magyar részről 1945 óta abbamaradt, és ezért különösen érdekes számunkra, hogyan vélekedik ma ül. Ottó korszakának legjobb német ismerője, aki annak idején szintén részt vett a vitában, ezekről a vitás kérdésekről. Uhlirz elmélete röviden a következő. Németországot keletről fenyegették a pogány Elba vidéki szlávok és a magyarok. Lényeges volt tehát a birodalomnak, hogy a lengyelek ne támogassák fajtestvéreiket, Magyarország pedig keresztény hitre térve ne veszélyeztesse tovább bajor szomszédait. Ezen túlmenően Bizánc, amellyel Dél-Itáliában ütközött össze a császárság, szomszédos, vagy közel volt ezekhez a népekhez, és így félő volt, hogy az ő érdekszférájába kerülnek. Németország érdeke volt a barátkozás a két néppel, ezért lépett Ottó a szintén a két birodalom között fekvő Velencével is szorosabb kapcsolatba. A császárnak már eddig is ilyen irányú politikája (pl. István keresztsége és a Szt. Lándzsa, 1. alább) még világosabban előtűnik a renovatiós gondolat felbukkanása óta. Egy keresztény Impérium Romanum a cél, amelyhez tartoznának királyi címmel a magyar és a lengyel állam vezetői is, akiknek a kereszténység terjesztése lenne a feladatuk. Tervei voltak még az oroszokkal is. Lengyel Boleszló királlyá koronázása ugyan nem történt meg (a patríciussá koronázást is cáfolja), de más címekkel, családi kapcsolatokkal azért mégis az új Birodalom tagja lett. Istvánnak koronát küldött, és családi kapcsolatokra is lépett vele. Részletmegállapításai között elsőnek vehetjük István kerfesztelési dátumát. Szerinte 996 Karácsonyán, Kölnben, a császár jelenlétében keresztelték meg, és ekkor a császár a Szt. Lándzsa másolatát adta neki, amivel egyházszervezési jogot nyert. A koronaküldés kérdésében teljesen csatlakozik Uhlirz az eddigi német elméletekhez. Thietmar egyik adatából indul ki, amit úgy értelmez, hogy István a császár kegyéből koronát kapott, és az ehhez szükséges (pápai) áldást is Ottó eszközölte ki neki. Ennek az adatnak alátámasztására szolgál Uhlirz egy másik munkája is : Die Krone des heüigen Stephan, des ersten Königs von Ungarn (Forschungen und Vorarbeiten zu den Jahrbüchern und Regesten Kaisers Ottos III., I. k. Graz—Wien—München, 1951), amelyben a korona németországi eredetét igyekszik bebizonyítani, szemben a magyar művészettörténészekkel, akik olasz munkának tartják. A koronázás időpont ját 1001. augusztus 15. vagy 17-re helyezi. Lényegtelenebb megállapítása az, hogy Ascherikot Anasztázzal azonosítja, és őt teszi meg az első esztergomi érseknek. Egy adatot, amely szerint Ascherik apát „postea archiepiscopus ad Sobottin consecratus est" (567. 6. j.) úgy értelmez, hogy Ottó 1000 márciusában a Schweidnitz melletti Zobten hegynél szentelteti érseknek. Mint már „ad personam" érsek kapta meg 1001-ben az esztergomi széket. El kell ismernünk, hogy a szerzőnő nem elégedett meg a külföldi szakirodalommal, hanem igyekezett a magyar kutatók eredményeivel is megismerkedni: német tudóstól szokatlanul felhasználta a magyarnyelvű szakirodalmat. Az eddigi irodalomban felhasznált forrásokon kívül újabb források nem kerültek elő, tehát csak az eddigi források értelmezésén múlik a korszak megértése. Ezek szerint az István legendák, Thietmar és Ademar de Chabannes „C" verziója kerül szóba. (Ez utóbbinak a forrásértékével szemben a magyar kutatók által felhozott ellenvetések ellenére bizonyos hitelt ad.) Nem szándékoztunk ebben a rövid ismertetésben kritikai megj 3gyzéseket fűzni a szerző munkájához, csak fel szerettük volna hívni a figyelmet arra, hogy ez a régi német—magyar vita ma sincs lezárva. Úgy gondoljuk, hogy helyes lenne — a szintén érdekelt lengyel tudósókkal együttműködve — magyar részről újból elővenni ezeket a forrásokat, és igyekeznünk végre megnyugtatóan lezárni a vitát. KUBINYI ANDRÁ S