Századok – 1957

Szemle - Uhlirz; Matilde: Otto III. (Ism. Kubinyi András) 443

SZEMLE 443-jelentős hatással volt a második bolgár királyság társadalmi és állami szervezetére, ennek ellenére a szerzők nem mutatják be, hogyan történt ez a hatás és mennyire befolyásolta a bizánci uralom a későbbi fejlődést. Persze a szerzők mentségére figyelembe kell venni azt a tényt, hogy igen csekély forrásanyagra támaszkodhattak csupán, számos megállapításuk inkább csak bizánci és délszláv analógiákra épül fel, nem pedig konkrét bolgár forrásanyagra. A török feudalizmusról szóló részben a szerzők csak a bolgár szokásjogot mutatják be, abból a meggondolásból kiindulva, hogy nem lévén bolgár állam, ennek megfelelően tehát nem lehet bolgár állami jogrendszerről sem beszélni. Ennek ellenére érdemes lett volna legalábbis főbb vonásaiban bemutatni a török jogrendszert, hiszen majdnem öt évszázadon keresztül a bolgár népre ez a rendszer nehezedett rá, tehát a bolgár történelemből nem lehet egyszerűen kiiktatni ezt a kérdést. A török feudális földtulajdon kérdésével a könyv amúgy is foglalkozik, tehát a török jogrendszer ismertetését is, ha rövidebb formában, be kellett volna venni. Az egyes forrásokat ismertető bevezető fejezetnél hiányoljuk, hogy Angelov nem jelölte meg, hol adták ki az egyes forrásokat. A bibliográfiai utalások még inkább megnövelt ék volna a munka értékét általában a történészkutatók számára is. Összefoglalóan megállapíthatjuk azt, hogy a két szerző igen érdemes munkát végzett, könyvük általános történeti érdekességgel is bír. A széleskörű tárgyismeret mellett még egyszer külön ki kell hangsúlyozni különösen az Angelov professzor által írott részek világos megfogalmazását és jó stílusát. A könyv pozitívumaival és a felvázolt negatívumokkal együttesen is tanulságos lehet az új magyar történetírás számára. NIEDERHATTSER EMIL MATHILDE UHLIRZ : OTTO III. JAHRBÜCHER DES DEUTSCHEN REICHES UNTER OTTO H. UND OTTO IH. BAND H. (Berlin, 1954. XVI + 664 1.) Közel negyven éves kutatás összefoglalása az előttünk fekvő vastag kötet. A Bajor Tudományos Akadémia történeti bizottsága még 1915-ben bízta meg a szerzőnőt, hogy az ismert Jahrbücher der Deutschen Geschichte sorozatban feldolgozza IH. Otto korszakát. Uhlirz azóta számos tanulmányban foglalkozott a témával, és végre 1954-ben megjelenhetett a kész munka, amely a Jahrbuchok beosztása szerint, szigorúan kronológiai sorrendben, igen gazdag jegyzetanyaggal dokumentálva tárja elénk a korszak történetét. A gondos munkát igazolja a petittel szedett, 37 oldalas bibliográfia is. A munkához számos részletproblémát külön kellett kidolgozni, mert a szövegbe beleágyazva a kronológiai előadás egységét szétbontották volna. Ezért, eddig megjelent cikkein kívül, a kötet végén leközölt huszonöt ,,Exkurs"-ban, tulajdonképpen önálló tanulmányokban, foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Sajnos, ezúttal nem vállalkozhatunk a mű részletes ismertetésére. A munka bevezető részében Hl. Ottó származásával, a trónra kerülése előtti viszonyokkal foglalkozik a szerzőnő, majd 984-től 1002-ig, évekre beosztva az eseményeket, megírja a császár uralkodását. A könyv végén Ottó személyének és uralkodásának jellemzését kapja az olvasó. Ezek után következnek az Exkursok, a bibliográfia és a mutató. Uhlirz a birodalom történetén kívül a szomszéd államok eseményeit is tárgyalja munkájában, így különösen Franciaországét, ahol korszakunkban hal ki éppen a Karoling-dinasztia és adja át a helyet a Capetingeknek. Itt működik még Ottó uralkodásának elején Aurillac-i Gerbert, akinek szerepével, a reimsi érseki szék betöltése miatt folytatott perével, majd pápaságával részletesen foglalkozik a szerzőnő. Számunkra azonban nem a francia zavarok, vagy Crescentius római lázadása az érdekes, hanem a császár keleti politikája. Ez a politika, amelyet a „renovatio imperii