Századok – 1957

Szemle - Dvizsenyije gyekabrisztov I.-II. (Ism. Dolmányos István) 431

SZEMLE 431-korát nőtt a robot az 1514. évi országos meghatározáshoz mérten, Császár Péter vallomásából is látszik. A parasztság felkelésének céljaként egy császári levélről beszólt, amsly szerint ,,a pórság öt napnál többet a földesúrának ne szolgáljon egy hónapig". (Történelmi Tár 1884. 106. 1.— Itt a heti egy nap robot könnyebbségnek számított a parasztság szemébon a XVII. századi tényleges megterheléshez mérten.) A jelentkező problémák is azt mutatják, hogy Eckhart Ferenc munkája komoly értéke történeti irodalmunknak, gazdag forrásanyaga és megállapításai nemcsak az úriszéki bíráskodás sok-sok korábban alig ismert kérdését világítják meg. Egyúttal új oldalról nyújtanak kiindulópontot a XVI— XVII. századi parasztság, általában a magyarországi kései feudalizmus alapvető kérdéseinek megközelítéséhez. SINKOVICS ISTVÁN M. B. HEMKHHA: ÍJBHHÍEHHE flEKAEPHCTOB I—II. i| (MocxBa, AKaa. Hayn CCCP. 1955. CTp. 484 + 508) A moszkvai egyetem neves professzornőjének, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája levelező tagjának munkája a háború utáni szovjet történetírás nagy alkotásai között foglal helyet. A szerző a dekabrista-mozgalom története kutatásának nemzetközi síkon is legídemelkedőbb képviselője. Több mint harminc esztendeje foglalkozik tárgyával és részlettanulmányok, illetőleg monográfiák sűrű jelzőkövei szegélyezik pályáját. A most kibocsájtott összefoglalás élete egyik főművének tekinthető. A bevezető pontosan megjelöli a vizsgálódás témakörét: a dekabrista mozgalom kialakulásáról, a titkostársaságok szervezeti és eszmei fejlődéséről, valamint a felkelések lefolyásáról kíván szólani, egyéb fontos, de másutt már kifejtett, vagy egyes később kifejtendő kérdések mellőzésével. Ezzel vállalta azt a nehéz feladatot is, hogy felderíti a korai dekabrista szervezetek történeiét, ámsllyal ni ídediig mm foglalkoztak bohatóan, s különcoen e szervezetek tevékenységének egymásba kapcsolódása, a dekabrista eszmék fejlődés-története volt homályos. A szerző tudatosan erre a, kevéssé ismert időszakra összpontosította újabb kutatásainak figyelmét, amit jól érzékeltet, hogy az első kötet az 1823-ig terjedő periódust, a mozgalom születésének sokágú folyamatát tárgyalja. A második kötetre marad a felkelés előkészítésének és lefolyásának megvilágítása. M. V. Nyecsldna fejtegetéseit a forrásközelség, a hatalmas anyagismeret jellemzi. A historiográfiai és forráskritikai fejezet, a hivatkozások jegyzéke szinte bibliográfiai segédkönyvvé növekedtek, ami el is kel, hiszen a könyvészet munkásai kerekszámban ötezer címre becsülik az 1825-ös felkelés irodalmát. Az előtörténet bemutatása kiválóan sikerült. A korabeli adatok és a nyomozás során később keletkezett leírások egész fennmaradt tömegével dolgozva, az egymásnak ellentmondó feljegyzéseket lelkiismeretesen egybevetve és kritikusan megrostálva, a lehetőséghez képest hűen ábrázolja a szigorúan konspirativ forradalmi eszmehirdetés történetét. Fáradságos aprómunkával összeállította : mely vidékekről kerültek ki a mozgalom részvevői és tevékenységük során hogyan ismerkedtek meg az orosz birodalom különböző részeivel. A kísérlet érdekes eredményre vezetett, mert kiderült, hogy szinte nem volt Oroszországnak olyan területe, amellyel valamilyen úton-módon ne kerültek volna kapcsolatba. A központi és helyi cári szerveknél sokszorta jobban ismerték hazájuk állapotát. Újat nyújt a szerző a mozgalom társadalmi alapjainak elemzésénél is. A radikálisabb irányzatok, Rilejev és követői, valamint az Egyesült Szlávok társaságának működéséről bebizonyítja, hogy soraikban elsősorban a kis- és középnemesség képviselői tömörültek. Ügy tűnik, hogy -Nyecskina munkája után lényegében nyugvópontra kerül a forradalmi alkotmánytervezetek sokat vitatott kérdése. Pesztyel híres „Russzkaja Pravdá járól" kiderült, hogy két különböző időszakból származó, önálló alkotmánytervezetből áll, ami lehetővé tette Nyecsldna számára, hogy érzékeltesse Pesztyel nézeteinek történeti fejlődését. A Déli és Északi Társaságok között kialakult kapcsolatok elemzésekor hangsúlyozza, hogy alapvető célkitűzéseikben azonos felfogást képviseltek, s így nincs értelme szembeállításuknak. Ugyanalikor a legutóbbi évek néhány tanulmányával ellentétben megállapítja, hogy a másodrendű, de tényleg megmutatkozott nézeteltéréseiket sem szabad elhallgatni. Nagyon megragadóak a nyomozásról, a dekabristák elítéléséről és a száműzetésről szóló fejezetek. Külön figyelmet érdemel a szerző méltóságteljes, válogatott kifejezésekkel dolgozó és az orosz történetírás legjobb hagyományaira emlékeztető szép stílusa.