Századok – 1957

Szemle - Aubert; Boyer–Jean Baptiste Duroselle–Arturo Jemolo: Le libéralisme religieux du XIXéme siécle (Ism. Révész Imre) 397

402 SZEML H) „A XIX. századi katolikus gondolkodás mérhetetlen [irodalmi és politikai] termelésében elvitázhatatlanul van egy liberális áramlat. Ez talán Belgiumban, talán Olaszországban született meg, kétségtelenül függetlenül egymástól ebben a két országban —, megszületett pedig gyakorlati és bizonyos tekintetben opportunista megfontolásokból. Csodálatra méltó propagandistáját rögtön megtalálta Lamennaisban. Akármily jelentőséget tulajdonítsunk az 1832-i pápai ítéletnek [amelyet XVI. Gergely már a Paroles előtt két esztendővel kimondott Lamennáisnak és körének liberális-demokratikus irányú, bár még egyházi kereszténységet hirdető napilapja, a L'Avenir fölött], és bármiként alakult a breton pap egyéni sorsa, az vitathatatlan, hogy a L'Avenir megjelentét követő 30 év alatt a katolikus liberalizmus tanulmányozását csaknem redukálni lehet Lamennais és közvetlen tanítványai befolyásának tanulmányozására. Ezek a tanítványok azonban a Syllabus kiadása és a IX. Pius halála [1878] közti időszakban jóformán mind letűnnek és a múlt század utolsó huszonöt esztendeje meg az előző évek között igen-éles a hasadás [?]. A katolikus liberalizmus néhány országban újjászületőben van, legalábbis a keresztény demokrácia formájában. Ennek pedig megvan a maga saját eredtető forrása. Alapítói ném tartoznak többé ahhoz a nemzedékhez, amelynek első lépésként mindig a lamennais-i eszmék mellett vagy ellen kellett állást foglalnia. Sőt az is nagyon valószínű, hogy egy nagy részük nem is olvasta Lamennaist [ ?]. A. keresztény demokrácia. . . sokkal inkább az általános szavazati jog mindenfelé való elterjedéséből, a demokratikus kormányok megszilárdulásából, az olasz és a német egység megvalósításából, a tudomány haladásából, a munkásmozgalom föllendüléséből, nemkülönben a XIII. Leó személyiségéből született meg. Ezt a keresztény demokráciát is sújtják ugyan bizonyos szigorú pápai intézkedések, de nem tűnik le, sőt a XX. század egyik nagy európai politikai mozgalma lesz majd belőle" (382—383. 1.). Szívesen megkftdeznők a szerzőktől: hol van ez a „nagy politikai mozgalom" most, a XX. század közepén túl? Részt vesz-e egységesen, mint ilyen, legalább a Béke-Világmozgalomban ? Ehhez a „vallási hberabzmus"-témakörhöz rövid hozzászólások és kiegészítések találhatók a kongresszus „Riassunti degli Comunicazioni" c. sorozatának VII. kötetében, a 422—433. lapokon : S. Van der Woude: A XIX. századi vallási liberalizmus befolyása Hollandiában Egyetlen szót sem mond, ami régóta ne volna ismeretes Hollandia vallási és egyházi, általában művelődéstörténetéről az akár csak felszínesen tájékozottak előtt is. Megemlíti az Erasmus-féle bibliai humanizmus, a spiritualist a mozgalmak előkészítő hatását, a korán kifejlett, polgári-kapitalista kultúrával együttjáró vallástürelem egyes nevezetes jelenségeit. Helyesen mutat rá, hogy Hollandiában az ortodox kálvinizmus uralma a leghevesebb európai vallási ellentétek idején sem volt kizárólagos, a XVHI. század második felére p<edig éppen át kellett hogy engedje a teret a felvilágosodás különböző irányainak. A vallási liberalizmus később ellaposodott, de 1840 körül újabb lendületet kapott. Ez ellen támadt fel néhány évtized múlva a nagytehetségű politikai törtető s egyben jól készült ortodox kálvinista teológus, Kuyper Ábrahám, a református papból lett miniszterelnök, akiről a szerző a nevén kívül is említhetett volna néhány szót, mert iskolapéldája annak, hogy valahányszor a protestantizmus szakít a polgári-kapitalista kultúra liberális hagyományaival és onnan nem balfelé, az életlehetőségeikért és emberi jogaikért harcoló dolgozó tömegek felé orientálódik, szükségképpen a katolicizmussal való szövetkezésbe hull bele. Hogy ez csak politikai jobboldaliság, amely mellett a „törhetetlen kálvinista hithűség" érintetlenül fennmaradhat, az igen kopasz mentség, amelynek csak azok hajlandók hitelt adni, akik még ma is azt képzelik, hogy a vallási és a politikai ideológia ugyanazon osztály tart alom esetében vízhatlan választófallal különíthető el egymástól. L. Müller: A liberális protestantizmus befolyása a XIX. század orosz laikus teológiájára \ Mindenesetre nagyon érdekes lett volna, ha a szerző csak valamivel is bővebben kifejtette volna azt, amit itt néhány szóval egyszerűen állít: hogy Dosztojevszkijre (aki pedig egyébként hevesen bírálta a protestantizmust) erősen hatott a D. Fr. Straußfeie liberális Jézus-kép, L. N. Tolsztojnál pedig éppen kézzelfogható a liberális protestantizmus hatása. Nyúlfarknyi hozzászólása végén a szerző néhány, a legutóbbi pár évben