Századok – 1957

Szemle - Cam; Helen M.–Antonio Marongiu-Günther Stökl: Recent Work and Present Views on the Origins and Development of Rrepesentative Assemblies (Ism. Láng Imre) 392

SZEMLE 395-Jelentősok a parlament igazságszolgáltató és törvényhozó tevékenységével foglalkozó tanulmányok. Noha nem a parlament volt az egyedüli igazságszolgáltató fórum, gyakorlatával —- főleg politikai perekben — jelentősen hozzájárul a vád és védelem módszereinek fejlődéséhez. J. G. Edwards kétségbevonja Richardson és Sayles tételét, mely szerint a parlament főcélja az igazságszolgáltatás lett volna. A parlamentnek, mint a politikai harcok középpontjának szerepét tárgyaló munkák száma egyébként igen nagy. (A XIV. századi angol történelem kritikus időszakaiban már erősödő szava van a különböző gyülekezeteknek, melyek még jórészt a bárók hatalmát mutatják, de a „commons" egyre nagyobb súllyal jelentkezik bennük : a királyok és bárók hovatovább egyaránt versenyeznek támogatásáért. A fejlődés hosszú útja végülis a „hosszú" parlamenthez vezet — a „commons" eltávolítja a Westminster palotából a királyt, de a lordokat is. Megint csak a tanulmány szemléletére vet fényt következő megállapítása : „. . .noha csak időleges volt a korona és a lordok. . . eltávolítása, a harmadik rend uralma mindörökre megalapozódott." Helyesen mutat rá viszont a tanulmány az ír rendi fejlődés vázolásakor arra a tényre, hogy a „zöld sziget" önkormányzatának kialakulását Írország gyarmat volta akadályozta meg. A francia rendi intézmények történetével foglalkozó kutatás korábban az États généraux és az États provinciaux fogalmaival operált. Az újabb kutatás szerint az États généraux története megbízható írásos dokumentumok hiányában nem igen rögzíthető. Alkalmasabb megjelölésnek látszik az États particuliers meghatározás: létezett egy sor helyi jellegű gyűlés, melyek ugyan a maguk sajátos életét élték, de tjészét képezték a tartományi gyűléseknek is. A francia rendi fejlődés szempontjából döntő fontosságú néhány ún. „történelmi" tartomány vizsgálata (Languedoc, Bretagne, Burgundia), melyek. egészen az ancien régime végéig többé-kevésbé megtartják fejlődésük helyi jellegzetességeit. A francia történeti kutatás egyik feladata lesz az ilyen helyi, valamint a nagyobb területeket átfogó rendi gyűlések viszonyának vizsgálata, továbbá a helyi intézmények sajátos, a többiektől eltérő jellegzetességeinek megállapítása. A tanulmány láthatólag egyetért G. Zeller megállapításával, aki szerint a francia rendek az abszolút monarchiával szemben „szüntelenül a szabad kormányzat elveit formulázták". Az említett megállapítás helyeslése arra mutat, hogy a tanulmány, azonosítja magát ezzel az állásponttal, amiből az következik, hogy nem tesz kísérletet a rendi „ellenállás" való jellegének jellemzésére és nem óhajtja elemezni : vajon milyen irányú az a harc, amit a rendek a központosító monarchia ellen vívnak, amely Engels meghatározása szerint ,,. . . a rendet képviselte a rendetlenségben. . ." A spanyol Cortes eredetét részben a késő-vizigót tanácsokban, részben a Reconquista egyházi-laikus gyűléseiben keresik a történészek. Az aragóniai és kasztiliai királyi ház egyesülése megerősíti a központi hatalmat, amely azután a nemesség és a városok ellen egyaránt irányul. A Cortes szerepe tartományonként változó. Kasztiliában nemigen népszerű, de a II. Fülöp ellen harcoló aragóniai felkelők a szaba dság bástyáját látják benne. Jelentős munka folyik Olaszországban az olasz tartományi parlamentek történetének feltárása terén : kiadásra kerülnek Szavoja és Szardínia parlamentjeinek okmányai. Az olasz parlamenti fejlődés egyik legkiválóbb ismerője, Antonio Marongiu, aki nemcsak a parlamentek történetével foglalkozik, hanem kritikailag vizsgálat alá veszi más történészek munkáit is, egyben bőséges dokumentum-anyagot is nyújt. A IX. nemzetközi történettudományi kongresszuson Az olaszországi readi autonómia és alárendeltség a XVI. és XVII. században címmel tanulmányt olvasott fel. A „rend" megjelölés a kutatások szerint a XV. század végén mutatható ki először Olaszországban. A XVI. század második felében már létezik Sziciliában állandó parlamenti bizottság, melynek feladata a pénzügyek koordinációja. A városok szerepe ekkor még igen csekély : Marongiu szerint az ún. nápolyi „elő-parlament"-bcn még csak bárók vesznek részt. A politikai változások viharai a későbbiekben visszaszorítják a parlamentek jelentőségét, amire jellemzően mutat rá egy külsőség is : a nyomdáknak megtiltják a „Magnifici Signori Deputati della Patria" megszólítás nagybetűkkel szedését. Svájc — Európa „mikrokozmosza", ahogy D. Gerhard nevezi — a rendi intézmények változatos formáit mutatja története folyamán. A svájci rendi fejlődésre jellemző, hogy az egyes rendek antagonizmusa más európai területhez képest alacsonyabb fokon áll. A kelet-európai fejlődéssel foglalkozó rész azt tűzi ki céljául, hogy kimutassa: a rendi gyűléseknek ezeken a területeken is megvan a maguk története. Az ismertetést két főcsoportra tagolja : 1. a nyugati, latin, római katolikus ós 2. a keleti, görög, ortodox szférára. A kelet-európai rész szerzője, Günther Stökl sikeresebben tesz kísérletet a rendi intézmények és az egyes kelet-európai országok sajátos fejlődése közti összefüggés