Századok – 1957

Szemle - Cam; Helen M.–Antonio Marongiu-Günther Stökl: Recent Work and Present Views on the Origins and Development of Rrepesentative Assemblies (Ism. Láng Imre) 392

.394 SZEMLE au déclin du moyen tige c. műve, amely a XIII—XIV. század társadalmának a kor gondolkodóira gyakorolt hatását vizsgálja (William of Ockham, Remigio de Girolami). Gaines Post cikkeiben a római és a kánonjognak a XTI—XIV. századi Nyugat-Európa politikai elméletére és gyakorlatára kifejtett hatását vizsgálja. Számos angol szerző foglalkozik a politikai tudat fejlődésével: a „nemzeti közösség" és a „közjó" fogalma „laicizálódik" és a főleg egyháziakból álló állami hivatalnokok útján eljut a néptömegekig. Részletesen foglalkozik a tanulmány az angol politikai elmélet egyik sokat vitatott forrásával, az ún. „Modus tenendi parlamentum" c. középkori értekezéssel, mely a képviseleti elméletet meglepően modern formában taglalja. A mű szerzője és keletkezésének kora ismeretlen, egyesek II. Richard, mások II. Edward korára teszik. A szerző valószínűleg egyházi ember, aid jól ismerte a parlamenti gyakorlatot. Joggal húzza alá az értekezés jelentőségét a következő idézet : ,, . a király megtarthatja a parlamentet a közösség tagjaival, püspökök és bárók nélkül is, ha ezek, miután megidéztettek, nem jelennek meg . " és ,, . . a parlament közössége intézi a dolgokat, tehát a klérus tagjai, a grófságok lovagjai, a polgárok, akik Anglia egész közösségét képviselik és nem a mágnások, akik csak sajátmagukat képviselik " (A megállapítás aligha tükrözi az akkori valóságot, inkább csak a szerző egyéni véleményét.) A területenkénti fejlődés eltérő voltára jellemző, hogy A. P'arongiu: Vistituto parlamentare in Italia e. munkája a XIII. század ún. elő-parlamentjeit vizsgálva megállapítja, hogy annak tagjai ez idő tájt jobbára az uralkodó akaratának passzív végrehajtói. A „testületi" elv és a jogi eredet ellenzői : az olasz Vaccari, a francia Delcambre és a belga Dhondt egybehangzóan a politikai-hatalmi momentum döntő voltát hangsúlyozzák a fejlődésben. Otto Brunner a délkelet-német alkotmányos fejlődést vizsgálva .a Landesvolk és a Landesherr közti küzdelmet tartja elhatározónak. A tanulmány szerzői a következő megállapítással rekesztik be ezt a fejezetet : ,,A modern állam, az egyének állama, a harmadik rend állandó emelkedésének eredménye, amely partikularisztikus és előjogokkal bíró r.endből a közösség kifejezőjévé lett..." A fogalmazásból kitűnik, hogy a tanulmány írói számára a társadalmi fejlődés betetőzését az osztállyá szerveződött burzsoázia uralma jelenti, mely — nézetük szerint -— joggal vállalja ma is azt a szerepet, amit már 1789-ben magáénak követelt: a társadalom •egésze érdekeinek képviseletét. A tanulmány nagyobb része az európai rendi fejlődés területi jellegzetességeit néhány szóval jellemzett forrásművek felsorolása útján vizsgálja. A német történészek — mint erre már korábban utaltunk — inkább a rendek kialakulását kutatják, semmint a rendi gyűlésekét. Vizsgálati módszerük révén tehát -szükségképp közelkerülnek a történelmi valósághoz, mely a rendi „kettősség" kifejlődése felé visz. A fejlődés útja : a westfaliai béke utáni területi széttagoltság ; az egyes tartományok fejedelmei fokozatosan megszabadulnak a rendi előj'ogok korlátaitól és kialakul a bürokratikus-abszolút fejedelemségek, hercegségek egész sora. A holland fejlődés az Actes des États généraux des anciens Pays-Bas c. dokumentumsorozatból követhető nyomon. A flamand és brabanti fejlődést vizsgáló tanulmányok az önkormányzat rendkívül változatos intézményeire világítanak rá. . Igen sokrétű az angcl szakirodalom, melynek egyik főproblémája a , ,parliamentum'' -és a „communitas terrae" értelmezése. A ,,parliamcntum"-ban egyesek a király udvarában működő igazságszolgáltató üléseket látják, míg a további kutatás rámutat, hogy I. Edward idején a ,,colloquium"-ok és a ,,parliamentum"-ok változatos tevékenységet kifejtő gyülekezések voltak. Az egyik meghatározás szerint a parlament „a helyi közösségek koncentrációja", egy másik nézet szerint a királyi hatalomhoz való kapcsolat hangsúlyozandó. Egy sor tanulmány a parlamenti küldöttek társadalmi összetételével foglalkozik. E téren összefoglaló munka szerkesztése is folyamatban van (History of Parliament). Kiemelendő J. E. Neale: The Elizabethan House of Commons és L. F. Namier: The Structure of Politics at the accession of George III. c. munkája. Mindkettő az alsóház és a lordok háza közli viszonyt vizsgálja. Több hasonló tárgykörű munka igyekszik kideríteni: vajon lehet-e egyértelműen beszélni az alsóház feltétlen alárendeltségéről? Ugyancsak több tanulmány foglalkozik a parlament működésével és szervezetével. Figyelemre méltóak a petíciók formáival foglalkozó munkák. (A XIV. század végén már az alsóháznak kell ezeket címezni, a királyhoz és a tanácshoz való továbbítás végett. A XIV—XV. századbeli parlamenti Statutumok egyébként nagyobbrészt az ilyen petíciókon alapszanak.)