Századok – 1957
Szemle - Braudel–Sponer: Les métaux monétaires et l’économie du XVI. siécle (Ism. Wittman Tibor) 389
390 SZEML H) politikai hatalmának forrása. Érdekesek a hiteléletnek a nemesfémekkel való összefüggéseire tett megállapítások. Az „árforradalom" a hitel újjárendezését tette szükségessé. A szerzők kiemelik e tekintetben Genova szerepét, és a spanyol bankcsődök példáján szemléltetik a pénzelértéktelenedés mértékét . Hatalmas spanyol, olasz, francia stb. levéltári anyagra támaszkodnak e pénz- és ártörténeti kutatások. A tanulmány a statisztikus módszer, az „histoire statistique" mellett tör lándzsát, mely a tények mélységes tiszteletét rejti magában. Hangsúlyozni kell, hogy ez túlmutat a szimpla faktográfia keretein, a tényeket rendezni és általánosítani igyekszik. De az általánosítások a felszínen maradnak, nem nyúlnak le a társadalom gazdasági szerkezetének mélyébe. Az ár-bér-pénzviszonyok vizsgálatát nem tudják összekötni alapvető strukturális kérdések felvetésével. A megfigyelt jelenségeket nem hozzák összefüggésbe a kapitalista viszonyok, az eredeti felhalmozás fejlődésének folyamataival vagy a feudális társadalom ellentmondásainak.mozzanataival. Segítette-e vaery nem, és ha igen, milyen módon segítette az „árforradalom" Nyugat-Európa országaiban a kapitalizmus kibontakozását? Milyen szerepet játszott az Atlanti-óceán felé létrejövő új, hirtelenül Idszólesedő világpiac jellegének meghatározásában ? Ilyen és más kérdések vetődnek fel a történetírás előtt. Ezekre azonban a nyugati pénz- és ártörténet nem tud válaszolni. A marxista történettudomány hivatott a felszíni jelenségek mögötti erőket, összefüggéseket észrevenni és a megfelelő következtetéseket levonni. De ehhez a tények szorgalmas feltárásán, van szükség. És be kell vallani, hogy e téren a nyugati történetírástól elmaradtak a szocialista tábor történészei. Pedig a pénz-ár-bértörténet nem egy fontos kérdés pontosabb lemérése, nem egy észrevétlen összefüggés feltárására adhatna lehetőséget. Gondoljunk pl. a mezőgazdasági árak és a robotoltató nagybirtokos üzem fejlődésének meglehetősen konkrét összefüggéseire! Általában történetírásunk ezt a területet nem hanyagolhatja el, figyelmet kell ébreszteni iránta (1. bővebben most megjelent tanulmányomat: Az „árforradalom" és a világpiaci kapcsolatok kezdeti mozzanatai [1566-1618]). Az alábbi ismertetett tanulmányok a XVIII. századi technikatörténethez kapcsolódnak. R. Portai: Le développement d'une Industrie moderne en Russie au XVIII siécle Ez az előadás a XVHI. századi oroszországi ipar fejlődéséről folyó szovjet történetkutatás ismertetésére vállalkozik. Egészében előnyös összkép bontakozik ki előttünk. Az előadó részletesebben foglalkozik a Zaozerskaja és N. Rubinstein közötti vitával, mely 1946—47-ben a Voproszi Isztoriiban zajlott le a kapitalista viszonyok keletkezésének időpontjáról, körülményeiről. A nyugati történészek ebből is láthatják, hogy a Szovjetunióban vannak tudományos iskolák, melyeknek egymással való vitái megtermékenyítik a kutatásokat. Portai jól látja a főkérdést: a jobbágy gazdaság keretein belül kell felismerni a kapitalista viszonyok első jeleit. Kiemeli, hogy a folyó kutatások egyre szélesebb területre terjednek ki, pl. a hajókészítők-vállalkozók tevékenységére, akik szerződéses munkaerőt foglalkoztattak. Egyedül azt hibáztatja a szovjet kutatásokban, hogy nem foglalkoznak kielégítően a „gazdasági mechanizmusokkal", az árak, bérek tanulmányozásával, noha megfelelő anyag áll rendelkezésükre. Tr±H. Ashton : Le développement de Vindustrie et du commerce anglais au XVIII. siécle Az angol gazdaságtörténészek nem követik a régi generáció hagyományait, nem törekszenek kutatásaikat általánosítani. Szűk területekre korlátozzák vizsgálódásaikat, bár ezeket fontosabb problémák felé irányítják. Ashton beszámolója szerint ma nem annyira a tőkés vállalkozó iránt érdeklődnek, mint inkább a kereskedelem volumene, a munkaerő felhasználása, ár-bérkérdések iránt. Ezt mutatja a Lord Beveridge és munkatársai által kiadott ártörténet első kötete is. A XVHI. századi ipartörténet fő kérdése ma Angliában : a kereskedelmi eszközök fejlődése eszköze vagy következménye volt-e a piac kiszélesedésének. Az előadó röviden vázolja a XVHI. századi angol ipar történetét. A század elején a vízenergia, főleg az eső játszotta a legfőbb szerepet. A szén szerepe később fokozódott fel. Szerinte az oljsó kamatlábak bátorították a vállalkozókat, ezzel van összefüggésben a kereskedelmi eszközök fejlődése is. Az ipari fejlődés a vállalkozó szellem, a találékonyság eredmény? volt, mivel „az angolok gazdászok voltak". A technikai haladás rugóját a munkaerőmegtakarításban látja, meggyorsulását 1760-ra teszi.
