Századok – 1957

Szemle - Braudel–Sponer: Les métaux monétaires et l’économie du XVI. siécle (Ism. Wittman Tibor) 389

SZEMLE 389-BRAUDEL-SPOONER LES MÉTAUX MONÉTAIRES ET L'ÉCONOMIE DU XVI. SIÉCLE (Rel. IV., 233—265. 1.) A XVI. SZÁZAD PÉNZEÉMEI ÉS PÉNZGAZDÁLKODÁSA A francia és angol történész közös referátuma a nyugat-európai polgári történettudomány egyik legértékesebb kongresszusi előadása. Rövid, elegáns összefoglalása azoknak a nem kis eredményeknek, melyeket a nyugati történészek a XVI. századi pénz-és ártörténet terén elértek. Az ,,árforradalom" kérdései közül már számosat sikerült megfojteniök a szorgalmas részletkutatások során. A jelen tanulmány azzal emelkedik ki a többiek közül, hogy a részeredmények magasabb általánosítására és összefoglalására törekszik. Az amerikai nemesfémnek a nyugat-európai gazdaságra gyakorolt hatását a tanulmány három időszakra osztja. A XVI. század első fele az arany, a második fele az ezüst hegemóniájának jegyében telik el, majd a XVII. század elején a rézbőség lép fel. Az idegen arany és ezüst Spanyolországon keresztül ömlik Európába, a Baltikumon keresztül Oroszországba, majd innen Ázsiába is eljut. Ez az északi irányú fémmozgás éltette a Baltikumot és mozgatta a németalföldi eseményeket. A pénzek cirkulációjának útja még sok kutatást kíván. Mi az oka az „árforradalomnak" ? Igen figyelemreméltó, hogy a tanulmány szembeszáll Cippola mennyiségi elméletével, mely szerint a pénzanyag növekedése idézte elő az árak változását. Nem fogadja el magyarázatnak a népsűrűségi elméletet sem, mely a drágulást a népsűrűség emelkedésére vezeti vissza. A fém mozgását az áruk mozgásához köti. J? ontos felismerés, hogy a nemesfém is áru. Csakhogy nem megy tovább, a gondolatmenet itt törést szenved. Á pénzanyag növekedését a termeléshez kapcsolja. Önmagában helyes összefüggéseket tár fel: a termelés ritmusa kiegyenlítheti a nemesfém növekedésének hatását, ugyanakkor a pénz forgási sebessége bizonyos ponton a termelés fokozódása esetén is áremelkedéshez vezet. így válik e koncepció az elvetett mennyiségelmélet rabjává, mert szerinte végső soron csak a forgalomba kerülő pénzanyag mennyiség határozza meg az árviszonyokat. Ez a következmenye annak, hogy nem lepett tovább egyet és nem elemezte a nemesfémnek mint árunak a lényegéből folyó következményeket. Erre csak a marxista közgazdaságtan, pénzelmélet képes. Maga Marx is több vonatkozásban foglalkozott az „árforradalommal", melyet egyedi jelenségnek fogott fel. Szerinte ennek az oka az értékmérő pénz értékének csökkenése volt, mely a nemesfém előállítására fordított munka mennyiségének csökkenése alapján állott elő. Ez közvetítette az amerikai arany és ezüst beözönlését Európába és a penzválságot. E pénzválságot jól megkülönbözteti Marx attól a pénzválságtól, mely „mint minden általános termelési és kereskedelmi válság különös fázisa" lép fel (A tőke 1. tJpest. 1948. 149, 1.). Az „árforradalom" nem a termelés és forgalom mozgástörvényeiből jött létre, éppen ezért nem is indokolt a tanulmány igyekezete, hogy a termelés és pénzforgás sebességéből vezesse le az áremelkedés ütemét. Az előadónak igen nagy erdeme, hogy a XVI. századra vonatkozóan nem ismeri el az áremelkedések utáni áresések létjogosultságát. Sok nyugati történész 30 éves „ciklusokról", „hausse" és „baisse" váltakozásairól beszél. Braudel és Spooner sem jut el egészen a ritmus törvényeinek megértéséig, az értéktörvény tudatos felhasználására nem támaszkodtak. Ennek alapján Marx végtelen világossággal tárta fel a folyamat lényegét, melynek során a nemesfemnek a többi áruhoz való viszonya az arany- és ezüstáraidat bizonyos szinten állandósította : „az egyik áru megfertőzi a másikat azzal az értékviszonnyal, melyben vele áll, az áruk arany- vagy ezüstárai lassanként kiegyenlítődnek a saját értékeiK által meghatározott arányokban, míg végül valamennyi áru értékét a pénzanyag új értékének megfelelően becslik meg" (A tőke I. 128.1.). Majd folytatja: „Ezt a kiegyenütesi folyamatot a nemesfémek folytonos gyarapodása kíséri, amely a közvetlen velük kicserélt árukért azok helyébe özönlik." Ez az áremelkedés titkainak kulcsa, az ütem jellegzetességeinek tudományos magyarázata. Ennek ismerete hiányában a kiváló nyugati történészek sok jelenséget nem tudnak összefüggéseibe beállítani. A pénzszűke és pénzbőség váltakozásaira csak azt tudják okul felhozni, hogy a rossz pénz kiűzi a jót, oda megy, ahol szorosság van és mintegy bolygó zsidóként vándorol stb. A gazdaságpolitikának a pénz mozgására gyakorolt különböző hatásait sem tárgyalja a tanulmány, megelégszik annak a megállapításával, hogy a rossz pénz a kis államokból jön. Csak azt hangsúlyozza, hogy a nemesfém az államok