Századok – 1957

Tanulmányok - Nemes Dezső: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917–1919-ben 8

34 .NEMES DEZSŐ A burzsoázia ország-világ előtt bebizonyította, hogy amikor súlyos válság áll be, amikor a nemzet veszélyben van, nem tud kormányozni. És csakis egy olyan hatalom van, amely valóban népi hatalom, amelyhez a nép valóban ragaszkodik — a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek Szovjetjeinek hatalma".2

0 A proletariátusnak a burzsoázia fölött aratott nagy morális győzelme volt ez, amire Lenin a magyarországi eseményekről érkező első hírek vételekor rámutatott, s ez ugyanakkor példa volt arra, hogy lehetséges a hatalom megragadása viszonylag békés úton. „Egyedül Oroszország példája nem volt érthető az egész világ munkásságának. Tudták, hogy Oroszországban Szovjet van — mindnyájan a Szovjet mellett vannak, de megijedtek a véres harc borzalmaitól. Magyarország példája döntő lesz a proletártömegek számára, az európai proletariátus és dolgozó parasztság számára, mert azt bizonyítja, hogy nehéz pillanatokban a Szovjethatalmon kívül senki más nem tudja kormányozni az országot."2

1 Természetesen itt nem a proletárhatalom szovjet formája volt a döntő, hanem a lényege: a proletariátus diktatúrája. De emellett, a nemzetközi szocialista forradalom fejlődésének akkori viszonyai közt, amikor az imperialista világ elleni harcban megjelent a lenini jelszó — Szovjet Világköztársaság —,. akkor különös jelentőségre tett szert a proletárhatalom formája is, vagyis az a kérdés, hogy milyen formában lett volna megteremtve a szocialista európai, majd pedig világköztársaság. A magyarországi tanácshatalom, majd áprilisban a bajorországi tanácshatalom létrejötte az európai forradalomnak éppen ilyen fejlődését mutatta. ,,... A szovjet mozgalom minden országban fejlődik — mondta Lenin 1919. április 3-i beszédében —, és a magyar forradalom megmutatta, hogy amikor mi azt mondjuk, hogy necsak magunkért harcolunk, hanem harcolunk a szovjethatalomért az egész világon, hogy itt a vöröskatonák nemcsak az éhező elvtársakért ontják vérüket, hanem a szovjethatalom győzelméért az egész világon — Magyarország példája megmutatta, hogy ez nemcsak jövendölés és ígéret, hanem a legelevenebb, legközvetlenebb valóság."2

2 Az antant-imperialisták, s az egész európai és világburzsoázia természetesen ugyancsak tisztában voltak a közép-európai tanácshatalom megteremtésének erkölcsi és politikai jelentőségével. A szociálimperialisták, a polgári demokrácia hódolói, akik sokat beszéltek arról, hogy a proletárdiktatúra csak afféle „keleti", „orosz sajátosság", amely nem felel meg a „civilizált Európának" — meglepődtek. A munkástömegek rokonszenve pedig a tanácshatalom megteremtése iránt nőttön nőtt és harci akciókra buzdította őket. A bajorországi tanácshatalom megteremtése 1919 áprilisában ékesszólóan tanúsította ezt. A nemzetközi reakció, elsősorban az antant, az Egyesült Államok és a német burzsoázia, a szociálárulók egész táborának segítségével rögtön megkezdte gálád akcióit a Magyar és a Bajor Tanácsköztársaság elfojtására. Az a körülmény, hogy bizonyos erőket a Magyar Tanácsköztársaság ellen összpontosítottak, természetesen azt jelentette, hogy az antant kevesebb csapatot tudott küldeni Szovjet-Oroszországba, amely ellen szégyenletes katonai intervenciót folytatott. Konkrétan az antant balkáni hadseregének francia tábornokok által vezetett erőiről és arról a román hadseregről volt szó, amelynek egy részét gyors ütemben bevetették a magyar forradalom ellen _ 20

Lenin Művei. 29. kötet. Bpest, Szikra, 1953. 243. 1. 21

Uo. 272. 1. 22

Uo. 270. 1.