Századok – 1957

Szemle - Grafenauer; B.: Die Beziehungen der Slawen zu den Awaren und ihre wirtschaftlichsozialen Grundlagen bis zu der Belagerung von Konstantinopel (Ism. Györffy György) 360

SZEMLE A X., RÓMAI NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZ KONGRESSZUS KIADVÁNYAIRÓL. H B. GRAFEXAUEB : DIE BEZIEHUNGEN DER SLAWEN ZU DEN AWAREN UND IHRE WIRTSCHAFTLICH-SOZIALEN GRUNDLAGEN BIS ZUR BELAGERUNG VON KONSTANTINOPEL (626) (Riassunti Vn. 174—178. 1.) A SZLÁVOK VISZONYA AZ AVAROKHOZ ÉS GAZDASÁGI-TÁRSADALMI ALAPJUK KONSTANTINÁPOLY OSTROMÁIG (626) A jugoszláv szerző a szlávok és avarok 626 előtti viszonyát gazdasági és társadalmi alapjuk vizsgálatán keresztül igyekszik megközelíteni. Abból a látszólagos ellentétből indul ki, amelyet a történeti források tükröznek. Egyik oldalról a szlávok déli és nyugati előnyomulása szoros kapcsolatot mutat az avarok uralmával, amely Pseudofredegar és az orosz őskrónika adatain keresztül szolgasági viszonyt tükröz ; másik oldalról viszont az önálló szláv támadások, a szlávok megtelepedése az új területeken és a két nagy szláv felkelés az avarok ellen (623, 626) önállóságra mutat. A kérdés eddigi vizsgálatának legnagyobb hibáját abban látja, hogy mindkét nézet képviselői felfogásukat általánosították az egész avar—szláv viszonyra, holott ez a viszony térben és időben jelentékeny eltéréseket mutat. így az avar uralom Pannóniában és az avar hadjáratok útvonalán kifejezettnek mondható, míg a távoleső és nomadizálásra nem alkalmas területeken laza. Változott a viszony az avarok súlypontjának eltolódása következtében is. Szerző a kérdést a két nép gazdasági és társadalmi viszonyaiból kiindulva vizsgálja. Az avar „állam" magját különböző eredetű (avar, bolgár, hun) szabad nomád törzsek szövetsége képezi. A törzsszövetség belső és külső ügyeiben a kagán dönt a törzsfők tanácsa alapján. A zsákmány egyenlőtlen elosztása még nem vezetett kifejezett társadalmi differenciálódásra. A szláv törzsek termelőmódja az állattenyésztéssel és vadászattal egybekötött külterjes földművelés volt. Kis törzsekből állottak, amelyek a VI. század végéig csak rövid időre és külső nyomás hatása alatt egyesültek törzsszövetségekké. Társadalmi fejlődésük még nem érte el azt a fokot, amely belső differenciálódás révén szilárd törzsszövetségek kialakulására vezet. Bár az avar befolyás, amelynek révén az uralmuk alá vetett szlávok a Balkán és az Alpok irányában előnyomultak, jelentősnek mondható, általában ez a viszony nem érintette a szláv~törzsi kötelékeket. Az avaroknak nem szláv szolgáik voltak, hanem az avar kagán uralma alatt önálló szláv törzsek álltak, különböző függési viszony révén. Inkább avar és szláv törzsek szövetségéről lehet tehát beszélni, amelyben a döntő szerep a nagyobb harci készséggel rendelkező avarok kezében volt. A szerző az orosz őskrónika által az avarok igája alatt nyögő dulebekről festett képet legendásnak tartja, viszont Pseudofredegar értesítését a szlávoknak az avar hadszervezetben elfoglalt szerepéről reálisnak, szemben a szerző egyéb tudósításaival. A tárgyalt fejlődés eredménye az avar—szláv szövetség bomlása. Egyrészről az új hazába költözött harcoló szlávok társadalmi fejlődése meggyorsult, ami nagyobb törzsi képződmények kialakulásához vezetett ; másrészről az avarok, miután a bizánci birodalom elzárta a balkáni zsákmánylás útját, a szlávok fosztogatásába kezdtek, ami a szláv törzsek lázadásához, s ennek révén a nyugati szlávok 623-i s a keleti és déli szlávok 626-i elszakadására vezetett. A szerző által a marxista módszer alkalmazásával megrajzolt fenti fejlődéskép jelentős lépés e sokat vitatott kérdés megoldása felé. Az avar társadalomról festett képhez csak annyit jegyezhetünk meg, hogy ez a kérdés egyedül az európai források és az elméleti irodalom birtokában nehezen oldható meg ; az avar társadalom vizsgálatában ma már nem nélkülözhetjük azt a gazdag forrásanyagot, amelyet a keleti források ós a többi nomád népek analógiái nyújtanak. GYÖBITY GYÖRGY