Századok – 1957
Tanulmányok - Nemes Dezső: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917–1919-ben 8
32 .NEMES DEZSŐ A kommunista párt befolyása egyre növekedett a munkások és katonák, valamint a falusi szegénység körében. A munkásifjúság körében a kommunista befolyás már december végére döntővé vált. Az Ifjúmunkások Országos Szövetsége szakított a szociáldemokrata párttal, majd csatlakozott a kommunista párthoz. Az üzemi munkástanácsokban mind jobban növekedett a tanácsköztársaság híveinek száma. A fegyvergyári munkástanács 1919 január elején átvette a vállalat vezetését. Példájukat mások is követni kezdték. Január közepén a „Vörös Újság"-ban, a kommunista párt lapjában közzétették az OK(b)P Központi Bizottságának a német, az osztrák és a magyar kommunistákhoz intézett üzenetét. Az üzenet arra figyelmeztetett, hogy a „hivatalos szociáldemokrácia" különféle m^sterkedésekhez folyamodik a kapitalista világ megmentése érdekében. „A német, osztrák és magyar proletariátus gyorsan megláthatja — írták az üzenetben —, hogy a demokrata köztársaság és a nemzetgyűlés nem más, mint gát, amelyen meg kell törni a forradalmi hullámoknak. A német, osztrák és magyar proletáriátusnak meg kell érteni, hogy számára az egyetlen megoldás a saját hatalmában van. . . A szociális mérkőzés e legnagyobb idejében, amelyet csak ismert valaha a világtörténelem, csak egy a kettő közül lehetséges : vagy tábornokok borzalmas, vadállatiasan kegyetlen véres diktatúrája, amely menteni igyekszik a régi kapitalista világot, vagy az államok háborús romjain új világot építő munkások diktatúrája,"1 9 Az OK(b)P Központi Bizottságának üzenete újra harcra lelkesített a burzsoá kormány ellen, a proletáriátus diktatúrájának megteremtéséért. A koalíciós kormány, követve a januári példát, amelyet Noske mutatott azzal, hog}' megszervezte a berlini munkások halomralövését, Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht, a bátor forradalmárok gálád meggyilkolását, 1919 februárjában elhatározta, hogy kommunistaellenes provokációt szervez és rendőri úton végez a kommunista párttal. Február 21-én a kommunista pártnak csaknem valamennyi vezetőjét letartóztatták és kegyetlenül megkínozták. De a párt új, illegálisan működő vezetőséggel folytatta harcát, leleplezte azoknak a „demokratáknak" igazi ábrázatát, akik minden áron védelmezték a kapitalista világot, tovább könyörögtek kegyelemért a győztes imperialistáknál és kínálgatták nekik szolgálataikat. A munkások és a néptömegek mind határozottabban elítélték a nyílt ellenforradalmi politika útjára lépett „demokratikus" kormány népellenes terrorját. A liberális burzsoázia és a forradalmi proletariátus közt szívós harc folyt a kispolgári demokrácia megnyereséért. A monarchia megdöntése és a polgári köztársaság megteremtése idején a kispolgári demokrácia teljes egészében az újonnan alakult liberális-szociáldemokrata kormány oldalán állt. Hamarosan lelepleződött azonban, hogy a koalíciós kormány képtelen megoldani az országra háruló fő feladatokat. Lelepleződött, hogy mennyire hazug az antantbarát politika, s áz a politika, amely „lojális" a gyárosokkal és a földbirtokosokkal szemben, de terrorista a munkásokkal és a parasztokkal szemben. Amilyen mértékben kiábrándultak a „demokratikus" kormány politikájából és gyarapodtak a forradalmi munkásosztály erői, a kispolgári demokrácia átállt a liberális burzsoázia táborából a forradalmi proletariátus táborába. 19 Vörös Újság. 1919. jan. 15. Ld. : Uo. 460—461. 1.
