Századok – 1957
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Makkai László: Nemzetközi Comenius-konferencia Prágában 351
A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖRTÉNÉSZFRONTJA NEMZETKÖZI C OMENIU S-KONF E REN CIA PRÁGÁBAN Háromszáz évvel ezelőtt jelent meg Comenius pedagógiai műveinek gyűjteményes, kiadása, az „Opera omnia didaetica". A Csehszlovák Tudományos Akadémia az évfordulóra 1957. szeptember 23-án kezdődő négynapos nemzetközi konferenciát rendezett Prágában a Comenius-kutatás jelenlegi helyzetéről és jövő feladatairól. A konferencián a csehszlovák vendéglátókon kívül 19 ország 52 képviselője vett részt. Ez a széleskörű érdeklődés nemcsak a modern pedagógia megteremtőjének, hanem a világbéke apostolának is szólt. Comeniust valaha didaktikai munkásságáért tekintették a „népek tanítómesterének", napjainkban azonban egyre inkább előtérbe kerül életművének filozófiai és politikai oldala, melyet az eddigi kutatás mint meghaladott eszmerendszert vagy mint naiv utopizmust szinte szégyenkezve félretolt. Abban az igyekezetben, hogy „megtisztítsák" Comenius pedagógiáját minden időhöz kötött elemtől, s az „időtlen", örökérvényű igazságokat emeljék ki belőle, a nagy gondolkozót a didaktikai fogások, a tanítási rutin mesterévé szürkítették. Ezzel viszont elrekesztették magának a comeniusi pedagógiának mélyebb megértéséhez vezető utat is. Mert Comenius nagysága — mint ma már látni kezdjük — nem egyszerűen jól bevált didaktikai receptjeiben, hanem a pedagógiával, mint az igaz emberségre és az igazságos társadalmi rendre való neveléssel szemben támasztott, saját korán messze túlmutató igényében áll. Comenius univerzalizmusa, melyben az egész emberiség társadalmi, politikai és kulturális fejlődéséért való felelősség bennfoglaltatik, s melynek a pedagógia csak függvénye, eszköze, módszere, napjainkban válik igazán időszerűvé, mikor utópiának tartott szavai : „sehol egy nemzet a másikra ne támadjon, senki se merje a hadakozást vagy a fegyvergyártást tanítani, s minden kardot és lándzsát sarlóvá és ekevassá kell alakítani", milliók hangos követelésévé válnak. Ma értjük meg igazán azt, amit Comenius módszerének lelkes követői mesterüknél nem vettek figyelembe, hogy a pedagógiában fontosabb a cél, mint az eszkőz, a hogyan tanüunk-uál a mire nevelünk. így válik az eddigi rész — Comenius helyett az egész, az időtlen helyett a történeti személyiség — érdekessé, vonzóvá, példamutatóvá. Annak, hogy Comenius életművéről teljesebb, igazabb képet nyerjünk, egyik előfeltétele az volt, hogy a marxista kutatás már nagy lépéseket tett ebben az irányban. A. A. Krasznovszkij Comenius-életrajza, R. Altnak a comeniusi pedagógia haladó jellegéről írott tanulmánya, J. Polisenskynek Comeniust a XVII. század társadalmi-politikai problematikájába behelyező írásai csak kiragadott példák az egyre szaporodó marxista iiodaloml)ól. De előmozdították a kutatás új irányába terelődését azok a szerencséskezű kutatók is, akik Leningrádban, Londonban és Halléban ismeretlen vagy elveszettnek hitt Comenius-kéziratokat fedeztek fel. Ezek között a legfontosabb a „Consultatio eatholica de rerum humanarum emendatione", mely Comenius pansophikus gondolatait fejti ki az egész emberiségre kiterjedő filozófiai, politikai és vallási reformról. A „Consultatio" pedagógiai fejezete, a „Pampaedia", egészen új fényt vet az eddig Comenius főművének tartott „Magna Didacticára" is, mely részként illeszkedik be a nagyobb koncepcióba. A „Consultatio" teljes szövege még nem került kiadásra, csak egyes fejezeteit publikálták részben eredeti latin nyelven, részben cseh forditásban. Az Unesco által ezévben kiadott francia nyelvű szemelvénygyűjtemény tette- először szélesebb olvasóközönség számára hozzáférhetővé Comenius pansophikus eszméit, különcsen pedig a „Consultatio"-nak a világbéke megszervezésére vonatkozó részeit. Comenius életművének egész jelentőségét azonban csak akkor fogjuk megismerni, ha pansophikus művei is olyan mintaszerű kiadásban kerülnek közlésre, mint az „Opera omnia didaetica" fényképmásolatú, kritikai apparátussal ellátott szép új kiadása. A magyar történet-
