Századok – 1957

Vita - Csekey István: Balugyánszky Mihály élete és munkássága 326

BALUGYÁNSZKY MIHÁLY ÉLETE ÉS Mf.NKÁSSÁUA 349 elsimítani és képét egyértelműen haladóvá tenni. Ezt a törekvést Szabó Imre is helytelenítette opponensi bírálatában, amely szerint: „Afelől, hogy Balugyánszky életébon következetlenségek vannak, hogy helyenként megalkudott a körülményekkel, hogy visszavonult olyan munkaterületekre, amelyeken jó munkát végezhetett anélkül, hogy szabadságát ismét veszélynek tette volna ki, — egész alakja még lehet pozilív, értékelhető igenlően haladó szempontból." Annyi bizonyos, hogy nem a forradalmi lélek lángja lobogott Balugyánszkyban, hanem annak a haladó értelmiséginek a lelke, aki lázadozik ugyan áz önkényuralom ellen, de az anyagi érdekek „arra késztetik, hogy ne legyen következetes, hogy kompromisszumot kössön, hogy a maga ellenzéki és forradalmi hevét eladja állami fizetésért".7

7 Nem búcsúzhatnánk el az egész életén át becsületes munkában megöregedett Balugyánszkytól, ha nem idéznők azt a néhány jellemző sort róla, amelyet három éven át közvetlen munkatársa örökített meg profiljáról. „Szperanszkij Carszkoe Szelóban volt nyaralni, azonban Balugyánszky titkos tanácsost otthon talaltam, mert nem szokta egyáltalán soha elhagyni szobáját, illetőleg a házat. Egy hetven év körüli testes öreget találtam kifejező fejjel, sűrűn benőtt szürke hajjal. Szerfelett nagyot hall, és a nap legnagyobb részét házikabátjában, amely ritkán takarja be egészen, karszékében ülve egy asztalnál, amelyet könyvek, újságlapok és különféle irományok a lehető legnagyobb rendetlenségben borítottak el, olvasva vagy hivatalnokaival tárgyalva, vagy szunyókálva tölti. Miután ugyanis reggel öt órakor felkelt, úgy tizenegytől háromig és étkezés után hattól kilencig ebben a karosszékben szokott szenderegni ós azután késő éjszakáig élénken dolgozni, úgyhogy a tulajdonképpeni éjszakai pihenésre a legkevesebb ideje maradt. Balugyánszky született magyar, még fiatal emberként jött Oroszországba és Miklós császárunk magánoktatója lett. Később professzor volt a szentpétervári egyetemen, egyszer a Pénzügyminisztériumban is szolgált, és végre a Második Osztály igazgatója lett. A legkülönbözőbb ismeretek tömegével rendelkezik, ért csaknem valamennyi európai nyelvet, közülük azonban egyiket sem beszéli jól, talán a magyar kivételével.78 A latin iránt különös szeretettel viseltetik ; jegyzeteit és amit magának írt, latinul írta. Tudását nem egyszer megbámultuk. Elég volt valami jelentéktelen alkalom, valami odavetett kérdés, mert egyáltalán szeretett tanüani, hogy egy ex impromptu előadást Tögtönözzön, amelyben a legbámulatosabb tudást fejtette ki, és bennünket érdekfeszítően szórakoztatott meg tanított. így emlékszem pl. egy nagyon tudós fejtegetésére a római status fogalmáról, amikor üléseink egyikén a rend (Stand) fogalmát kellett meghatározni. Jelleme általában tiszteletreméltó, egészen konzervatív érzületű, lelkes híve a császárnak és nevetségességig ellensége a franciáknak. Kül^ő megjelenésében van valami esetlenség és csiszolatlanság, és nagy szenvedéiyessége néha inkonzekvenciáltra ragadtatta. Felesége és nyolc leánya, akik természetesen nem egyforma nevelésben részesülhettek,79

szintén hátrányosan befolyásolták, úgyhogy állásának hosszú évekig való megtartását főleg annak a személyes viszonynak köszönhette, amelyben egykor a császárhoz állott. Az utolsó időben már valóban képtelen volt alapos munkára ; úgy tűnt fel, mintha a sok tudás megzavarta volna, úgyhogy nem ok nélkül nevezték la biblioth que renversée-nek. Később nagyon megbarátkoztunk egymással, és mindig meg fogom őrizni hozzá való őszinte ragaszkodásomat. Nem így látszott első találkozásunk alkalmával. Esetlensége nem volt valami biztató ; azután vitába keveredtünk a római jognak segédtudományként való használata ós ennek értéke tekintetében, ami harmadfél óráig tartott, és semmiképpen som járt megnyugtató eredménnyel. Mielőtt visszavonultam volna, megkérdezett, hogy nős vagyok-e, és van-e családom stb,, mert számolnom kell legalább is egy háromhónapos távolléttel. »Én három éves távolléttel számoltam«, válaszoltam. Az öreg nagy szemet meresztve kelletlenül nézett rám. — Amikor a revíziónak végeztével, ami valóban három évig tarott, e beszélgetésre emlékeztettem •'Lenin: Válogatott művek. 2. kiad. 1. k. Bpest, 1949. 101. I. 78

Baranov (i. m. 7. és 42—43. p.) szerint a németen, az óklasszikus nyelveken és néhány szláv idiómán kívül jártas volt a francia, angol és olasz nyelvben is ; az orosz azonban eleinte nehezen ment neki, ügyhogy ritkán használta, leginkább franciául beszélt. Fogalmazványait általában latinul vagy franciául írta. Később azonban jól elsajátította az orosz nyelvet is, amiről főleg a törvényhozás területén alkotott művei tanúskodnak. "A Familien-Kalender szerint két leány korán elhalt (11. p.), ügyhogy csak hét leánya, volt, akik közül négyet, mint fentebb említettük, azanyacárné neveltetett. Medemné írja^logy azalatt az öt év a hue, amíg Balugyánszky a nagyhercegeket tanította, a nyarat rendesen Pavlovszkban töltötték, s az egész család az özvegy cárné palotájában lakott. (Ld. Baranov, i. m.-11. p.) A hét leány azonban mind kitűnően ment férjhez nagyállású kormányfőtisztviselőkhöz ós katonatisztekhez, a legkisebb pedig, akinek .Reguly volt a vőfélye, földbirtokoshoz. Szerzőnk (226. 1. 2. j.) nem közli, hogy idevonatkozó adatait is jórészben Baranov munkájából vette (44. p.). — Balugyánszky Familien-Kalenderébe valamennyi unokájának adatait is felvette (11—16. p,). — Bejegyzéseiből az is kitűnik, hogy Szenrpétervárott született gyerekeit már mind az orosz ortodoxia vallása szerint kereszteltette (10. p.), ami szintén aulikus érzelmeinek bizonyítéka. •