Századok – 1957

Tanulmányok - Nemes Dezső: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917–1919-ben 8

A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM ÉS A MAGYAR FORRADAEMI ERŐK 31 ben. A kommunista párt jelszava, Lenin jelszava, hogy a tanácsok vegyék át a hatalmat, s alakítsák meg a tanácsköztársaságot, egyre népszerűbbé vált. Az ország fő problémái akkoriban a következők voltak : 1. Igazságos békét kivívni, nem pedig rabló békét. 2. Megszüntetni a gazdasági káoszt az iparban. 3. Megszüntetni a földesúri földbirtokot, kiosztani a földet a falusi szegénységnek. 4. Leküzdeni az éhínséget, amely különösen a városokban, de a falusi szegénység körében is pusztított; megszerezni a földbirtokosok, a tőkések, a különféle spekulánsok raktárait. 5. Elnyomni a készülődő monarchista ellenforradalmat. A liberálisok és a szociáldemokraták koalíciós kormánya egyik feladatot sem tudta megoldani. Az antant-hatalmakat, valamint cseh, román és jugoszláv szövetségesei-i ket egyáltalán nem hatották meg a liberális és a szociáldemokrata vezetők gyakori kijelentései, hogy ők „hűek" az antant-,{demokrácia" elveihez s különösen „Wilson 14 pontjához", meg hogy készek az antant „szövetségeseivé" válni. A győztes imperialisták tovább beszéltek „demokratikus elveikről", de maximális zsákmányt követeltek a legyőzöttektől. A régi Magyarország nemzeti kisebbségeit — a szlovákokat, a románokat, a horvátokat és másokat — nem indították meg a magyar liberális-szociáldemokrata kormány 1 kijelentései az „autonómiáról" és a „kapcsolatok erősítéséről" sem, s szakítottak a magyar burzsoá állammal. Hasztalan könyörögtek tehát kegyelemért az antantnak és az Egyesült Államoknak, s hasztalan ígérgettek a régi Magyarország nemzeti kisebbségeinek. Egyre világosabbá vált, hogy igaza van Lenin és Szverdlov táviratának, amely azt mondta, hogy a győztes imperialisták kifosztják a legyőzötteket, s hogy az egyetlen kiút a népek számára az, ha megteremtik a munkások és a parasztok hatalmát, s meg is védik a felszabadult népek erőinek egyesítésével. A gazdasági bomlás súlyosbodott, az éhínség és a spekuláció is tovább fokozódott. Az éhezők már megtámadták az élelmiszerraktárakat és széthurcolták a készleteket. A kormány megígérte a parasztoknak, hogy kiosztja nekik a földesúri föld egy részét, de mivel attól tartott, hogy esetleg bonyodalmai támadnak a földbirtokosokkal és az egyházzal, különösen a katolikus egyházzal, húzta-halasztotta agrárprogramjának végrehajtását. A szegényparasztság viszont hozzáfogott a földfoglaláshoz ; a kormány pedig büntető osztagokat küldött ki ellenük. A kormány nem volt hajlandó semmiféle intézkedést tenni a monarchista ellenforradalom ellen, amely hozzálátott erőinek megszervezéséhez. Ugyanakkor azonban büntetőosztagokat küldött a parasztok ellen, akik felelősségre vonták és elkergették a földbirtokosokat, a korábbi községi jegyzőket és a régi, gyűlöletes monarchista hatalom egyéb képviselőit. A kommunista párt bátran megindította a harcot a munkások és a nép döntő többségének megnyeréséért, a munkás-, katona- és parasztküldöttek hatalmáért. A következő vonalakon harcolt: 1. Az antant által diktált rabló béke ellen, a forradalmi Oroszországgal való szövetségért; 2. a reformizmus ellen, a proletárdiktatúráért ; 3. a burzsoá koalíciós kormány ellen, a tanácsok hatalmáért.