Századok – 1957

Tanulmányok - Nemes Dezső: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917–1919-ben 8

30 .NEMES DEZSŐ 2. A forradalmi szocialisták, akik már 1917-ben illegális antimilitarista harci szervezetet alakítottak, s Magyarországon elsőnek szálltak síkra a szocialista tanácsköztársaság megteremtéséért. 3. A baloldali szociáldemokraták, akik a monarchia megdöntése után a kommunisták mellé álltak. A baloldali szociáldemokratáknak csak egy része csatlakozott a kommunistákhoz, másik részük, köztük Landler is, nem tudott szakítani a régi szociáldemokrata párttal, s csak a Magyar Tanácsköztársaság megteremtése után állt a kommunisták mellé. A Kommunista Párt megalakulásával létrejött a munkásosztálynak az a forradalmi élcsapata, amelynek vezetésével sikeresen fejlődhetett és fejlődött is a harc a szocialista forradalomért. E tanulmány keretei közt nem lehet részletesen leírni ezt a hősies küzdelmet, amely alig négy hónap alatt a Magyar Tanácsköztársaság megteremtéséhez vezetett. E négyhónapos harcnak csupán fő jellegzetességeire mutatunk rá. A kommunista párt forradalmi agitációjában összekapcsolta a szocialista köztársaság jelszavait a munkások, a leszerelt" katonák és a szegényparasztok napi követeléseivel. Nagy munkába fogott a gyárakban,a szakszervezetekben, amelyek a magyar munkásmozgalomban igen nagy, hagyományos szerepet játszottak. Kiterjesztette munkáját a falun, s igen nagy figyelmet fordított a katonák közötti tevékenységre. A kommunista párt közvetlen ellenségének a liberálisok és a szociáldemokraták koalíciós kormánya, s különösen a szociáldemokrata párt bizonyult, amely a polgári demokráciának legfőbb, és csaknem egyetlen szervezett politikai támaszává vált. A szociáldemokrata párt kihasználta a monarchia megdöntése után igen elterjedt demokratikus illúziókat, a szakszervezetek központi szerveiben elfoglalt erős pozícióit, valamint azt a körülményt, hogy részese lett a kormányhatalomnak, s mindennek alapján megszilárdította pozícióit a budapesti munkástanácsban. Ez a tanács a szociáldemokrata párt vezetésével a teljes legalitás idején átszerveződött, mégpedig úgy, hogy november elején már egyharmada a szociáldemokrata párt központi vezetőségének és a Szakszervezeti Tanács tagjaiból, a szociáldemokrata párt központi vezetősége mellett működő különféle bizottságok képviselőiből és az egyes szakszervezetek központi szerveinek képviselőiből állt. A szakszervezetek központi szervei igyekeztek ellenőrizni és nagy mértékben ellenőrizték is a budapesti tanácsnak az üzemekben választott többi tagját. A nem választott tagok száma később még növekedett. A szociáldemokrata párt vezetősége mindent elkövetett, hogy a legfőbb munkástanács, a budapesti munkástanács olyan tanácskozó szervvé váljék, amely engedelmeskedik a koalíciós kormánynak. A pártvezetőségnek sikerült biztosítania a maga számára a túlnyomó többséget, de ez mégsem volt egynemű ; s a budapesti munkástanács a forradalmi tömegek állandó nyomásának hatására lényegében olyan szervvé vált, amely jelentős mértékben ellenőrizte a kormány tevékenységét. A koalíciós kormány uralma idején a politikai életben jelentős szerepet játszott a budapesti katonatanács, amely a legtekintélyesebb katonai központtá vált, s ellenőrizte a Hadügyminisztérium és a parancsnokság tevékenységét. A budapesti katonatanács vált a hadsereg politikai központjává is, a szociáldemokratáknak azonban itt gyengébb pozíciójuk volt, úgyhogy a kommunisták itt gyorsabban megszilárdíthatták befolyásukat. A munkástanácsok a városokban és számos községben országszerte megalakultak s mindenütt megindult a harc a befolyásért ezekben a szervek-