Századok – 1957
Tanulmányok - Balázs Béla: A demokratikus tömegmozgalom kibontakozása és a népi forradalmi szervek megalakulása a felszabadult Magyarországon 297
A DEMOKRATIKUS TÖMEGMOZGALOM KIBONTAKOZÁSA MAGYARORSZÁGON 307 csendőrség, sok helyen a tűzoltóság is szintén elmenekült, A politikai hatalom gyakorlásában, a gazdasági és társadalmi élet irányításában bizonyos „légüres tér" támadt, amelyet haladéktalanul új társadalmi, politikai és gazdasági képződményekkel kellett betölteni, hogy biztosítani lehessen az élet folytonosságát, És mivel a régi, fasiszta államszervezet döntő részét összetörte a Szovjet Hadsereg, az uralkodó osztályok tagjai pedig elmenekültek vagy meglapulva várták a fejleményeket, az országban az egyedüli cselekvő erő, hatalom maga a dolgozó nép maradt. Rá várt annak a hatalmas történelmi, nemzeti feladatnak a megoldása, hogy döntő mértékben a kommunisták vezetésével kezébe vegye az ország sorsának intézését, megindítsa az új magyar életet és fasiszta rombolások és a háború pusztításai által sújtott városokban és a falvakban úrrá legyen a szinte megoldhatatlannak látszó problémák tömkellegén. A új közigazgatási apparátus létrehozása, a termelés beindítása, a közélelmezés megszervezése, az utak, a közlekedési hálózat rendbehozatala, a napirenden lévő földosztás, a közélet demokratizálása, a fasiszta maradványok elleni harc stb. stb. mind olyan feladatok voltak, amelyeket csak a legszélesebb néptömegek tevékeny és kezdeményező részvételével lehetett megoldani. És a magyar nép ezekben a sorsdöntő napokban, amikor az uralkodó osztályok tagjai már hegyen-völgyön túl jártak, cserbenhagyva hazájukat, méltó választ adott azoknak a reakcips teoretikusoknak, politikusoknak, akik hosszú évtizedeken át a magyar nép elmaradottságára, a vezetésben való járatlanságára hivatkozva tagadták meg tőle a demokratikus szabadságjogokat. Való igaz, hogy a magyar néptömegek demokratizmusa, amely már a felszabadulást követő napokban elemi erővel tört a felszínre, inkább spontán megnyilvánulása volt a valósággal szoros kapcsolatban lévő, nehéz fizikai munkát végző emberek józan gondolkodásának, ösztönös emberségének, közösségi hajlamának, és sok esetben nélkülözte a politikai tudatosságnak azt a fokát, amelyet más, ebből a szempontból viszonylag szerencsésebb történelmi múlttal rendelkező országokban a néptömegek elértek. Mindennek ellenére az a demokratikus tömegmozgalom, amely a felszabadulás után a kommunisták vezetésével kibontakozott, kifejezte az elnyomott és kizsákmányolt magyar néptömegek legfőbb vágyait, törekvéseit és még ha gyakran magán is viselte a megelőző korszak politikai elmaradottságának jegyeit, alapvetően és jellemzően népi, forradalmi mozgalom volt, amely a forradalmi demokratizmus ragyogó tetteinek sorával megvetette népi demokráciánk alapjait. Ennek a demokratikus tömegmozgalomnak kiemelkedő tette volt a népi forradalmi szervek megteremtése. „Minél súlyosabb a gazdasági csőd, s a háború szülte válság — írja Lenin »A proletariátus feladatai forradalmunkban« c. művében —, annál égetőbben van szükség a legtökéletesebb politikai formára, amely megkönnyíti , azoknak a rettenetes sebeknek a begyógyítását, amelyeket a háború ütött az emberiségen. Minél kevesebb szervezeti tapasztalattal rendelkezik az orosz nép, annál határozottabban kell hozzáfognia a szervezeti felépítéshez, magának a népnek, nem pedig a burzsoázia elvtelen politikusainak és »jövedelmező állásocskákban« ülő hivatalnokainak."17 A magyar népnek nyilván annyi szervezeti tapasztalata sem volt a felszabadulás után, mint az orosz népnek 1917-ben, amely már túlesett 1905— 1907 főpróbáján és 10 év múlva, 1917 februárjában, már második, hatalmas 17 Lenin Müvei, 24. kötet. Bpest, Szikra, 1952. 54. 1. 20*
