Századok – 1957

Tanulmányok - Balázs Béla: A demokratikus tömegmozgalom kibontakozása és a népi forradalmi szervek megalakulása a felszabadult Magyarországon 297

304 BALÁZS BÉLA ményünk szerint így történt Jugoszláviában, ahol az antifasiszta fegyveres harc és forradalom idején annyira szorosra forrott a munkás-paraszt szövetség, olyan szilárd népi egység alakult ki a munkásosztály, a kommunisták vezetésével, és annyira felmorzsolódtak, lelepleződtek, elszigetelődtek a fasiszta vagy az ingadozó csoportok, hogy a fasizmus szétzúzása után rövidesen már közvetlenül ráléphettek a szocialista átalakulás útjára, amelynek szilárd feltételei és elsősorban a munkásosztály vezette nép hatalma már a fasizmus elleni harc viszonyai között létrejöttek. Hasonlóképpen alakult a helyzet Bulgáriában is, ahol szintén a fasizmus elleni fegyveres harc körülményei között, széles néptömegek cselekvő részvételével jött létre a proletárdiktatúra szilárd alapja. Csehszlovákiában a munkásosztály, a kommunisták vezette és nagy néptömegeket mozgósító antifasiszta fegyveres harcban és ellenállási mozgalomban alakult ki és kovácsolódott össze a népi demokratikus rendnek az a tömegbázisa és szervezeti alapja, amelyről kiindulva, a felszabadulás után, a fejlődésnek egy viszonylag szervesebb, folyamatosabb menete vált lehetségessé. Magyarországon a fent vázolt okok következtében mindez nem következett be. A magyar nép felszabadulását a Szovjet Hadsereg közvetlen és döntő segítsége hozta meg. A kommunista pártnak az újjáépítés és a nép gazdasági, szociális szükségleteinek kielégítése terén elért eredményeivel, politikai sikereivel kellett szinte lépésről-lépésre és nem egyszer vereségek által visszavetve megszilárdítania és kiszélesítenie azt a viszonylag szűk tömegbázison létrejött vezető szerepet, amelyet az antifasiszta harcban kivívott magának. A demokratikus tömegmozgalom kibontakozására, a nemzeti erők összefogásának és a munkás-paraszt szövetségnek széles alapokon, országos méretekben való megteremtésére is csak a felszabadulás után kerülhetett sor, amikor a Hitler-ellenes nemzeti felszabadító harc már lekerült a napirendről és a tömegeket forradalmasító, fejlődésüket rohamlcpésben előrevivő fegyveres harci szakaszt felváltotta a fejlődés viszonylag békés, de emiatt jóval lassúbb, visszaesésekkel és vargabetűkkel nehezített útja. Ezért az a tömegmozgalom, amely hazánkban országos méretekben csak a felszabadulás után bontakozott ki, általában nélkülözte azt a szenvedélyes, harcos antifasiszta vonást, amely annyira jellemezte a jugoszláv vagy a bolgár nép mozgalmait (amelyek a fegyveres harc és ellenállás viszonyai között bontakoztak ki), és ennélfogva fokozott mértékben magán viselte a régi társadalom jegyeit : viszonylag szélesebb tömegek politikai elmaradottságának vonásait. Ugyanezen körülmény tette lehetővé, hogy nagyobb számú reakciós vagy egyenesen fasiszta elem vegyüljön a demokratikus tömegek közé és itt-ott fékezze, időlegesen helytelen irányba terelje a tömegmozgalmat. Hazánkban tehát az antifasiszta tömegmozgalom egyik sajátossága, hogy országos viszonylatban csak a felszabadulás után, a fasiszták és a háború pusztításai által rombadöntött ország különösen is súlyos nehézségei között bontakozott ki, amikor a dolgozó tömegek figyelmét és minden erejét az élet, a termelés megindítása és az új, demokratikus államhatalom helyi szerveinek létrehozása kötötte le. Ez is egyik oka annak, hogy a mi tömegmozgalmunk demokratizmusa és forradalmisága mindenekelőtt a gazdaság helyreállítása és a demokratikus államhatalom megteremtésének művében nyilvánult meg és jóval kisebb mértékben konkretizálódott a fasiszta maradványok elleni aktív politikai harcban.