Századok – 1957

Tanulmányok - Zsigmond László: A versaillesi békeszerződés életbelépése 270

.A VERSAILLES! BÉKESZERZŐDÉS ÉLETBELÉPÉSE 295 A december 14-i német választ a Legfelső Tanács december 22-i ülése megtárgyalta.159 A delegációk vezetői vita után szűkebb értekezletre vonultak vissza, ahol elfogadták a Németországhoz intézendő választervezet szövegét, valamint a jegyzék átadásakor elmondandó szóbeli közlés téziseit. A válasz­jegyzék első szakasza megelégedéssel állapítja meg, hogy német részről is magukévá tették azt az álláspontot, hogy az Egyesült Államok távolmaradása nem érintheti a békeszerződés érvényességét és nem zárja ki annak életbe­lépését.16 0 Másnap, december 23-án Dutasta, a békekonferencia főtitkára fogadta a német delegáció vezetőjét, Lersnert, átadta neki a Legfelső Tanács jegyzékét, felkérte, hogy olvassa el, majd a Legfelső Tanács utasítása értel­mében megtette szóbeli megjegyzéseit. Ismertette, hogy tekintettel Német­ország nehéz gazdasági helyzetére, a szövetséges és társult hatalmak mérsé­kelték gazdasági jellegű követeléseiket. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy szó sem lehet a november 1-i és december 8-i jegyzékek módosításáról és a jegyző­könyvet az eredeti fogalmazásában kell aláírni.16 1 A német küldötteket észre­vehetően kellemetlenül érintette a válasz és — a kormányukkal való előzetes megbeszélés fontosságára hivatkozva — újból meg akarták szakítani a tárgya­lásokat. Még aznap azonban meggondolták magukat16 2 és a megbeszélések folytatódtak. December 26-án Lersner tudatta Dutastaval a német kormány válaszát a december 22-i jegyzékre,16 3 a német ellenvetések ezúttal már csak részletkérdésekre korlátozódtak. A Legfelső Tanács december 30-i ülésén már a ratifikációs okmányok letétbehelyezésének az időpontjával foglalkoztak. Elhatározták, hogy a békekonferencia főtitkára megérdeklődi a német dele­gáció vezetőjénél : fel tudnak-e készülni a ratifikációs okmányok jegyző­könyvének aláírására 1920. január 5-én. Amennyiben ez a dátum túl korai lenne, úgy a ratifikációs okmányok letétbe helyezésére január 7-én, vagy leg­később január 8-án kerülne sor.16 4 * A német huzavona a vége felé járt, de még az utóbbi napokban sem ért véget.16 5 Erről tanúskodik a Legfelső Tanács 1920. január 3-i jegyzőkönyve is. Német részről a leggyengébb ellenállás irányát — a keleti határokkal kap­csolatban vélték felfedezni. 1920. január 8-áról keltezett jegyzékükben166 a németek újból felvetik az Egyesült Államok részvételének a kérdését — Memellel és Danziggal kapcsolatban. A békeszerződés 99. és 100-ik cikke értelmében ugyanis Németországnak le kellett mondania Memel és Danzig területén gyakorolt szuverenitásáról — egyelőre — a szövetséges és társult hatalmak javára. Minthogy az Egyesült Államok • nem ratifikálta a béke­szerződést, ezirányú jogát, illetve kötelezettségét „íem tudta gyakorolni. Német részről ebbe kapaszkodtak bele — nagyon is nyilvánvaló célzattal. Németország ugyanis később arra hivatkozhatott volna, hogy a békeszerződést nem fogadta el véglegesen és amennyiben az Egyesült Államok azt végleg 169 Ua. H. köt.1919. 583—586. 1. 160 Ua. 586. 1. 161 Ua. 591—593., 601—602. 1. 162 Ua. 601. 1. 183 Ua. 604—607. 1. 184 Ua. 635. 1. 184 Ua. 670—675. 1. 188 Ua. 720—721. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents