Századok – 1957
Tanulmányok - Nemes Dezső: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917–1919-ben 8
A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM ÉS A MAGYAR FORRADAEMI ERŐK 25 az antant hadseregé áttörték a frontot az olasz hadszintéren is. Az osztrákmagyar hadsereg felbomlott, a katonák tömegesen özönlöttek haza. A német imperialista blokk szétesett, bekövetkezett a Habsburgmonarchia felbomlása. Az antant-hatalmak terveibe nem illett bele a Habsburg-monarchia felosztása. Az angol—francia—amerikai imperialisták fenn akarták tartani ezt a reakciós monarchiát, hogy felhasználhassák a szocialista forradalom középeurópai erőinek elnyomására és szovjetellenes intervencióra. Wilsonnak, az/ Egyesült Államok elnökének a békefeltételekről szóló hírhedt 14 pontjában az Osztrák—Magyar Monarchiával kapcsolatban arról volt szó, hogy „autonómiát adnak Ausztria—Magyarország népeinek", nem pedig arról, hogy önrendelkezési jogot adnak e népeknek, vagy hogy megszüntetik a Habsburgmonarchiát. De Wilson január elején hirdette ki 14 pontját, figyelembe véve a békekötés közzétett szovjet elveinek hatását is. 1918 nyarára azonban a Habsburg-monsrchia válsága, valamint a demokratikus és szociálist a.forradalmi erők növekedése olyan fokot ért el, hogy irreálissá vált az Osztrák—Magyar Monarchia fennmaradására számítani. Az alárendelt és elnyomott nemzeti kisebbségek burzsoá politikai vezetői szintén megértették ezt, s az antant és az Egyesült Államok helyeslésével a Monarchia keretein belüli „autonómia" helyett, amit korábban követeltek, most az antant-hatalmak és az Egyesült Államok pártfogása alatt álló új burzsoá államok megteremtése, mellett szálltak síkra. Ennek a taktikai irányváltozásnak az volt a rendeltetése, hogy megkönnyítse a burzsoázia számára a gyarapodó demokratikus erők beterelését a burzsoá nacionalizmus medrében, és lehetővé tegye az ellenállást a szocialista forradalom növekvő erőivel szemben. Az antant-hatalmak korábban hajlandók lettek volna különbékét kötni a Habsburgmonarchiával, de nyári offenzivájuk után, amikor látták az osztrák—magyar állam gyors bomlását, már lemondtak erről, s elutasították az elkésett osztrák—magyar javaslatokat. 1918 októberében az Osztrák—Magyar Monarchia a munkásosztály és az elnyomott népek forradalmi erőinek csapásai alatt összeomlott. 1918. október 25-én a liberális burzsoázia és a jobboldali szociáldemokraták képviselőiből megalakult a Magyar Nemzeti Tanács. Céljaihoz tartozott felbontani a háborút vesztett Németországgal kötött szövetséget, viszont szövetségre lépni a győztes antanttal. Siralmas vetélkedésre akart kelni a román, a csehszlovák és a jugoszláv uralkodó körökkel a vezető antanthatalmak és az Egyesült Államok „pártfogásának" megnyerésében. Ugyanakkor ez a Nemzeti Tanács megalakulásakor az „alkotmányos királyság" álláspontján volt, s elismerte a Habsburg-trónt, amelyet kész volt megmenteni. Ami a nemzetek önrendelkezési jogát illeti, elfogadta „Wilson elveit, abban a biztos reményben, hogy ezek az elvek nemcsak nem fenyegetik Magyarország területi épségét, hanem inkább megszilárdítják alapjait". A „Nemzeti Tanács" Károlyi gróf vezetésével alakult meg; Károlyi az osztrák—magyar—német szövetség régi ellenfele, az antanttal való szövetség hirdetője volt. De októberben mindjobban erősödtek a munkástanácsok is. Röviddel ezután az ország különböző pontjain parasztlázadások törtek ki. Egyes helyeken a parasztok az orosz parasztok példáját követve kezdték elfoglalni a földesúri földeket. Fiume (Rijeka) kikötővárosban, a legnagyobb haditengerészeti támaszponton felkeltek a matrózok, a hadsereg alakulatainál általánossá vál-
