Századok – 1957

Tanulmányok - Nemes Dezső: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917–1919-ben 8

26 .NEMES DEZSŐ tak az antimonarchista megmozdulások. A szlovákok. íz erdélyi románok, a horvátok és más nem magyar népek körében pedig feltartóztathatatlanul erősödött a Magyarországtól való különválásért harcoló mozgalom. Október 25-én a Wekerle-kormány lemondott. Éppen ekkor alakult meg a liberális burzsoázia Nemzeti Tanácsa, amelyet a jobboldali szocialista vezetők támogattak, hogy „megmentsék a helyzetet". A monarchista kormánykörök azonban még mindig azt remélték, hogy az új kormány segítségével fenntarthatják a régi rendszert. Október 29-én a király még „kinevezte" új miniszterelnökké a konzervatív Hadik grófot. Másnap hatalmas tüntető tömeg indult Pestről Budára, a kormány székhelyéhez. Útközben a Lánchídon a rendőrség, a csendőrség és a katonaság tűzzel fogadta a tüntetőket. A tüntetők közt sok volt a halott és sebesült. Másnap, október 30-án minden nagyobb gyárban tiltakozó gyűléseket tartottak az előző napi vérontás ellen, s új tagokat választottak a budapesti munkástanácsba, amely az események fejlődése során általánosan elismert szerv lett. Az orosz katonatanácsok példájára Budapesten is megalakult a katonatanács. A budapesti helyőrség katonai alakulatai kezdték megtagadni a monarchista főparancs- 1 nokság és a Hadügyminisztérium parancsainak teljesítését. Október 30-án a fegyvergyári munkások elfoglalták a lőfegyver- és lőszerraktárakat, s felfegyverkeztek. A fegyveres felkelés a levegőben volt, s még ezen az éjszakán bekövetkezett. Másnap, október 31-én reggelre Budapest proletariátusa és a forradalomhoz csatlakozott katonaság a forradalmi szocialisták és a baloldali szociáldemokraták felhívására és vezetésével elfoglalta a várost. Altalános politikai sztrájk kezdődött A budapesti munkások október 31-én, a katonák ' bevonásával együtt folytatták a tüntetéseket, kiszabadították a börtönökből a politikai foglyokat, elfoglalták a laktanyákat, a postát, a pályaudvart, a telefonközpontot, megbénították a még kormányhű erőket, s kapitulációra kényszerítették őket. Több helyen lövöldözésre került sor, ami azonban viszonylag rövid ideig tartott. A budapesti munkásság és nép forradalmi megmozdulása elsöpörte a monarchikus abszolutizmus gyűlöletes rendjét. A tömegek köztársaság kikiáltását követelték. Polgári demokratikus népi forradalom ment végbe. A kormányhatalmat azonban a jobboldali szociáldemokraták segítségével — akik az orosz mensevikek példáját követték — a Nemzeti Tanács szerezte meg, s ez kiáltotta ki magát „a nemzet szuverén képviselőjének". Ez a tanács új koalíciós kormányt alakított, a két liberális párt és a szociáldemokrata párt képviselőiből. A kormány elnökévé a liberális Károlyi grófot jelölték ki. Az új kormány és maga a Nemzeti Tanács azonban továbbra is együttműködött a hatalmát vesztett monarchista körökkel és magával Habsburg Károly királlyal, akire a kormány felesküdött. Ez nagy felháborodást keltett a nép körében. A forradalmi szocialisták és a baloldali szocialisták által szervezett munkásgyűlések már november' 1-én tiltakoztak ez ellen. így például több budapesti gyár egyik közös gyűlésén ilyen tartalmú határozatot fogadtak el: „A gyűlés a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy a Nemzeti Tanács kebeléből megalakított kormány a királynak tett hűségeskü alapján kezdje meg működését... A gyűlés felszólítja ennélfogva a Nemzeti Tanácsot, hogy tegyen eleget az ország dolgozó népe és a katonák egyhangú követelésének : kiáltsa ki azon-