Századok – 1957
Tanulmányok - Zsigmond László: A versaillesi békeszerződés életbelépése 270
282 ZSIGMOND LÁSZLÓ Németország eleget tegyen a békeszerződésben előírt lefegyverzési kötelezettségeinek.7 8 Az események új fordulata rendkívül kényes helyzetbe hozta a vezető francia államférfiakat, mindenekelőtt Clémenceau miniszterelnököt. A jobboldali ellenzék kritikájával szemben annak idején Clémenceau, Tardieu és még mások arra hivatkoztak, hogy Franciaország biztonsága érdekében79 kénytelen volt lemondani több eredeti követeléséről annak ellenében, hogy az Egyesült Államokkal és Nagybritanniával való szövetséget megőrizze.80 A szenátus döntése után azonban az 1918. június 28-án aláírt amerikai—francia segélynyújtási egyezmény valójában kimúlt.8 1 Az angol—francia segélynyújtási egyezmény — amelyet az amerikai—francia segélynyújtási egyezménnyel egy időben írtak alá8 2 — viszont csak akkor lépett volna életbe, ha az amerikai—francia egyezmény már érvényessé vált. A szenátus vitája, majd november 19-i döntése az utóbbit is kétségessé tette és így a francia kormány számára létkérdéssé vált, hogy legalább angol részről demonstrálják —valamilyen formában—az angol—francia jövőbeni szolidaritást. Eyre Crowe, az angol békedelegáció vezetője, tudomására hozta Curzon külügyminiszternek, hogy november 19-én francia részről célzásokat tettek, miszerint helyes lenne az angol—francia segélynyújtási egyezmény ratifikációs okmányainak a kicserélése.83 A cél nyilvánvalóan az volt, hogy függetlenül az Egyesült Államokban végbemenő fej lemén yektől, demonstrálják Anglia és Franciaország egységét — Németországgal szemben. Eyre Crowe a maga részéről megértéssel fogadta a francia intenciókat. November 19-i táviratában — többek között — azt írja, hogy bár nem kétséges számára, hogy a francia kormány azért választotta ezt az időpontot a ratifikációs okmányok kicserélésére, hogy ezzel saját országában igazolja az angol és francia együttműködést és esetleg befolyásolja — ha egyáltalán lehet — az amerikai politikát, mégis 78 General Mordacq: Le ministére Clámenceau. Journal d'un témoin (Paris, 1931) IV. köt. 202. 1. Mordacq könyve igen szemléltető képet ad a francia helyzetről. Hosszú ideig bizalmas beosztásban működött Clémenceau mellett és így betekintése volt számos kérdésbe. Könyvének az 1919 novemberi eseményekkel foglalkozó egy'k fejezete ezt a címet viseli : ,,A német ellenállás". Nov. 25-ről keltezett feljegyzésében Mordacq megállapítja, hogy a németek megragadnak minden alkalmat, hogy a fegyverszünetet kijátsszák és a békeszerződés életbelépését meghiúsítsák. Id. mű : 197 1. 79 Documents diplomatiques. — Documents relatifs aux négotiations concernant les garanties de sécurité contre uro agression de l'Allemagne. (10 Janvier 1919 — 7 Décembre 1923). Minist re des Affaires Étrang res. Paris, 1924. 61—89. 1. Részletet közöl Tardieu 1919. szept. 2-án tartott parlamenti beszédéből. —Igen hasznos anyagot tartalmaz a francia közvéleményről az adott időszakban George Bemard Noble: Policies and opinions at Paris 1919. Wilsonian diplomacy, the Versailles peace, and French public opinion című munkája (New-York, 1935). 80 Documents diplomatiques. — Documents relatifs aux négotiations concernant les garanties de sécurité contre unc agression allemande. . . Id. mű, 246—266.1. Ennek a politikának kíméletlen bírálatát adta utólag Poincaré 1923. nov. 24-én tartott beszédében. 81 Henry Cabot Lodge, id. mű : 156. 1. A békeszerződés ellenzéke semmiképpen sem akarta elismerni ennek a szerződésnek az érvényességét, mert ez elkötelezte volna az Egyesült Államokat európai politikájában imperialista versenytársa, Franciaország mellett. — A szenátus döntése után kialakult helyzetről ad jelentést Curzon angol külügyminiszternek 1919. nov. 23-i táviratában Grey. A nov. 19-i döntés — írja Grey — halálra ítélte a segélynyújtási egyezménynek amerikai—francia részét. Documents on British Foreign Policy *1919—1939. Első sorozat, V. köt. 851. 1. A továbbiakban Br. F. P. címen rövidítve, a sorozat és kötet megjelölésével. 82 F. R.—P. P. C. 1919. XIH. köt. 757—762. 1. 83 Br. F. P. 1919—1939. Első sorozat. V. köt. 1919. 825. 1.
